Szakítani soha nem könnyű, azonban nehezebb-e meglépni ezt, ha egy heteroszexuális kapcsolatban élő ember választottja vele egynemű? Két lány arról mesélt nekünk, milyen volt számukra egy hetero kapcsolatban rájönni, hogy ők valójában nővel élik át az igazi szerelmet.
Lili 20 éves volt, mikor egyik pillanatról a másikra elhagyta a fiút, akivel már másfél éve együtt élt, és összeköltözött egy lánnyal. Elmondása szerint nem is volt különösebben megrázó számára a dolog, nem azért szakított a fiúval, mert hirtelen nagy felismerésben volt része. Az elválás oka az volt, hogy a kapcsolatuk nem működött.
A 34 éves Tünde szintén azt mondta, férjét azért hagyta el Adriennért, mert a házasság nem volt jó, nem voltak boldogok.
A két lány története mégis nagyon különbözik egymástól. Nemcsak életkoruk miatt éltek meg más nehézségeket (vagy könnyebbségeket), társadalmi hátterük is nagyon eltérő. Míg Lili a fővárosban, liberális családban nőtt fel, Mariann vidékről, egy konzervatív, vallásos környezetből jött fel Budapestre.
„Erről többé nem beszélünk!”
Lili 16 éves volt, mikor először fedezte fel, hogy nem egyértelműen fiúkhoz vonzódik. Egy görbe éjszakán legjobb barátnőjével feküdt le, ám a két hetero lányt annyira meglepte a dolog, hogy soha többé nem beszéltek róla.
– Többet ittunk a kelleténél, és teljesen ösztönösen jött minden. Másnap reggel, rántottázás közben csak annyit mondtam neki: erről soha többé nem beszélünk. Így is lett.
Lili nem is foglalkozott különösebben az esettel, az elkövetkező években hosszabb, rövidebb kapcsolatai voltak fiúkkal, egészen addig, míg 20 évesen meg nem ismerkedett egy lánnyal. Azonnal érezte, hogy vonzódik hozzá, és ez kölcsönös volt. Miután egyik este összejöttek, Lili nem várt sokat, elköltözött addigi párjától, egy fiútól, akivel akkor már évek óta együtt volt.
– Mikor 20 éves voltam, a legjobb barátom - aki egy meleg fiú volt - összeköltözött a párjával és egy lánnyal. Így találkoztam az első barátnőmmel. Átjárogattam hozzájuk, és már a második találkozó után éreztem, engem ez a lány érdekel. Nagyjából egy hónap után feküdtünk le először egymással, és én másnap felkelve már tudtam, ezt akarom. Hamar elköltöztem a pasimtól, de ezután éveken keresztül nem mondtam el neki, hogy egy lányért hagyom el.
– Ez egy olyan időszakomban volt, mikor bár együtt éltem a barátommal, a kapcsolat már nem volt jó. Azt, hogy egy lánnyal jöttem össze, sokáig a férfiakban való csalódásnak tudtam be. Mostani fejjel azt gondolom, a barátom elhagyása menekülés volt tőle. Az őt követő kapcsolatom inkább egy fellángolás volt, bár másfél évig tartott.
Lilinek azóta nem volt heteroszexuális kapcsolata, komoly szerelmeket viszont átélt lányokkal. Nem is vágyik férfira, bár néha eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne újra pasizni. Nem tartja magát se leszbikusnak, se biszexuálisnak, csak embernek, aki vágyik a szerelemre és boldogságra. Az, hogy milyen nemű az ember, aki mellett ezt megtalálja, nem fontos számra.
„Az interneten próbáltam rájönni, mi vagyok”
Tündének már nehezebb dolga volt, főleg önmagával. A most 34 éves nő élete nagyjából kilenc évvel ezelőtt változott meg, mikor az akkor még házas, vallásos lánykonzultációs órákra kezdett járni. Számára megdöbbentő és némileg megrázó volt, mikor rájött, erős vonzalmat érez tanárnője iránt, ami ráadásul kölcsönös volt. Kezdetben csak barátkoztak, majd szépen lassan egymásra találtak.
Tünde elmondása szerint ez elsőre ijesztő volt. – Akkor nagyon össze voltam zavarodva. Fórumoztam, sok tudományos cikket elolvastam a neten, hogy megtudjam, akkor én most ki és mi vagyok – mondja a fiatal nő.
Ő ugyanis egy vallásos családban nőtt fel, férjét is egy keresztény vallási csoportban ismerte meg. Soha nem gondolt arra, hogy letérjen arról az útról, amit számára „normálisnak” jelöltek ki.
Járt templomba, dolgozott, megházasodott, elköltözött Budapestre és a következő lépés a gyerekszülés lett volna, ám ehelyett beleszeretett tanárnőjébe. – A vallással meg kellett küzdenem. Voltak rossz gondolataim, hogy ezek után biztos a pokolra jutok és nincs visszaút. Mai fejjel már nem is értem, hogy tudtam abba a vallási közösségbe járni, és hogy lehettem annyira befolyásolható.
Miután egyértelművé vált számára, hogy Adriennel, a tanárnővel szeretne lenni, hosszan vacillált, mit tegyen.
– Azt végig tudtam, mit akarok, csak azt nem tudtam, hogyan csináljam. Másfél évbe telt mire elköltöztem a férjemtől. Én mindig tisztában vagyok vele, mit parancsol a szívem, de ott van az is, hogy az elválások mit diktálnak. Nagy felszabadulás, hogy ma már nem akarok másoknak megfelelni. Egy életünk van, ha elrontom, azt is magam miatt kell tennem. Végül rájöttem, hogy ha mindenki másnak megfelelek, akkor a végén ott leszek egyedül, boldogtalanul és ezt semmiképp nem akartam – mondja.
Másfél év dilemmázás után sikerült elhatároznia magát és elhagyta férjét. Sem a férfinek, sem családjának nem mondta meg azóta sem, hogy egy nőbe szeretett bele. Úgy érezte, ha elmondaná a férjének, azzal még nagyobbat fájdalmat okozna neki, ezt pedig nem akarta. Ennek már hét éve volt, azóta is együtt van Adriennel és ma már fel sem merül bennük, hogy ez máshogy is lehetne.
A lányok két különböző története egymástól függetlenül ugyanúgy végződött. Mindketten elmondták a beszélgetés végén, az nem lepte meg igazán egyikőjüket sem, hogy velük azonos nemű személybe szerettek bele, hiszen arra jöttek rá, nem a partnere nemébe szeret bele valaki, hanem az emberbe és annak a lelkébe, ami minden mögött van.
A szereplők neveit megváltoztattuk.
