Autójával fogságba esve egy hatalmas hókupac alatt, már a legrosszabb eshetőségre készült lélekben egy amerikai asszony. Elővett papírt, ceruzát, és nekifogott búcsúlevelet írni a két lányának.
A gyógyszerész technikusként dolgozó nőt útközben lepte meg a hirtelen betörő tél: hajnali háromkor hazafelé indult Lancesterbe kocsijával a buffalói kórházból (New York állam), ahol dolgozik. Rövid idő alatt azonban rekordmennyiségű hó esett, hatalmas káoszt okozva az utakon, a településeken, lényegében megbénítva az országrészt.
Sok más autós sorstársával együtt Karen Rossi is elakadt, és betemette az elképesztő intenzitással záporozó hó. A halálos, félelmetes csendben nekifogott egy alagutat ásni a hóban, de megpróbáltatásai csak 13 órával később értek véget.
– Olyan volt, mintha élve eltemettek volna egy koporsóban – mondta megmenekülése után a Buffalo News riporterének. Teltek az órák, és Rossi totálisan kimerült, átázott a próbálkozástól, hogy kiássa magát a hó alól. Újra és újra magába zuhant, feladta.
– Első pillanatban még viccesnek is tartja az ember a szituációt, de aztán rádöbben, hogy korántsem tréfadolog. Arra gondolsz, hogy az nem lehet, hogy így legyen vége. Végigtekintettem az életemen. A családomra gondoltam, a lányaimra – nyilatkozta.
Egyikük, a nagyobbik, a 17 éves Madelyn fel is hívta. Kérte anyját, hogy ne állítsa le a motort, és vigyázzon, a kipufogócsőt ne tömítse be a hó, nehogy szénmonoxid kerüljön az utastérbe. Nem sokkal azelőtt, hogy lemerült a telefonja, még annyi üzenetet küldött az anya a lányánank, hogy „Szeretlek.” Aztán nekiállt megírni a búcsúleveleket.
Pedig már rég otthon lehetett volna, hiszen a 20 kilométert máskor 20 perc alatt tette meg. A mentőegységek azonban le voltak terhelve a katasztrófahelyzetben, Rossinak még várnia kellett, hátha megmenekül. Egy fél örökkévalóság elteltével végre felfedezték: észrevette valaki a hókeféjét, amivel a hóhegy alól integetett. Délután négy órakor végre kiszabadult, és hazamehetett.
A búcsúleveleket látni sem akarták a lányai.
