Nem felel a vérengzésekért az agresszív videojáték

A columbine-i mészárlás, a Breivik-féle tömeggyilkosság, a Sandy Hook általános iskolai vérengzés – csak néhány a legbrutálisabb tömegmészárlások közül. Hogy mi bennük a közös azonfelül, hogy mindegyik számos áldozatot követelt, és az egész világot elborzasztotta? Az, hogy az elkövetők mind rendszeresen játszottak valamilyen erőszakos videojátékkal. De vajon lehet-e közük a játékoknak ahhoz, hogy valakiből tömeggyilkos váljon?

Az elsők

Az első tömeges vérontás, melynek elkövetőiről kiderült, hogy sokat játszanak a videojátékokkal, az 1999-es columbine-i mészárlás volt. Eric Harris és Dylan Klebold tizenkét ­diákot és egy tanárt lőtt agyon a helyi középiskolában, aztán öngyilkosok lettek. Mindketten előszeretettel játszottak a Wolf­enstein 3D-vel és a Doommal, melyekben halomra kell gyilkolni az ellenséget.

Az eset óta számos kutatás indult a témában, és kiderült, hogy van kapcsolat a játékok és az agresszió között, de nem olyan, amit eredetileg feltételeztek. Az Ame­rikai Pszichológiai Társaság tanulmánya szerint nem a játékok erőszakos tartalma okozza az agressziónövekedést, hanem a versengés. Más kutatásokból viszont az is kiderült, hogy akik rendszeresen erőszakos játékokkal játszanak, azok a mindennapokban is erőszakosak.

Kiket érint?

Tóth Dániel pszichológus több hasonló kutatásban is részt vett, és ő maga is sokat játszott hasonló játékokkal. Alátámasztotta: a hiedelemmel ellentétben nincs bizonyítva az összefüggés a videojátékok és az agresszió között. Viszont átfedések vannak.

– Kisgyerekek körében is végeztünk kutatásokat. Náluk egy agresszív játék agresszívabb viselkedést eredményezett, de ennek okát nem a játékban kell keresni. A kisgyerekek ugyanis mindent utánoznak. Ha agresszív viselkedést látnak, akkor azt fogják utánozni. A serdülőknél azonban már más eredményekre jutottunk – fejtette ki Tóth Dániel pszichológus a Borsnak.

– A számítógépes játékok által generált virtuális valóság és a valódi élet közötti határvonal azok számára mosódhat el könnyebben, akiknek alapvetően problémáik adódnak az élettel. Például nehezen illeszkednek be, nem találják a helyüket a világban. A játékokkal ezek az emberek pótolni próbálják az űrt, ami ezáltal keletkezik bennük. Így a játék, amit űznek, pótcselekvéssé válik, egy olyan tevékenységgé, mely során kiélhetik kreativitásukat és megélhetik önmagukat – fejtette ki a szakember.

Miért károsak a videojátékok?

Mert függőséget okoznak. Egy felnőtt esetében, ha belecsúszik egy ilyen problémába, könnyebben lehet neki segíteni, hiszen már megvannak a normális működéshez szükséges alapok. A gyermekek esetében azonban éppen ezek sérülhetnek.

– Noha gyermekkorban a legelfogadottabb tevékenység a játék, ilyenkor érdemes leg­in­kább odafigyelni a fiatal nemzedékre, mivel ők a leg­sérülékenyebbek. Egyértelmű kutatási eredmények vannak arra vonatkozóan, hogy minél korábban kezdődik egy ilyen „karrier”, annál inkább ne­gatí­van módosulhat az egész szellemi, lelki és testi fejlődésük – húzta alá Tóth Dániel. Hozzátette: csökkenhet a figyelmük, kritikus gondolkodásuk, kreativitásuk, képzeletük, önkontrolljuk, kitartásuk stb.