Egy harmincéves lengyel művészre bízták az Akácfa utca 27-es számú ház tűzfalának megfestését a Színes Város Strongbow Budapest Fesztivál keretében. Lukas Berger, azaz Cekas készséggel válaszolt a Bors kérdéseire.
– Hogy kezdődött a pályája?
– Graffitisként. A 90-es években Lengyelországban nagyon ment, a hatása alá kerültem. De jártam művészeti iskolába is. Először restaurálással foglalkoztam, majd szobrászatot tanultam.
– Festett már ekkora tűzfalat?
– Ilyen monumentális munkám külföldön még nem volt, ez az első, de graffitisként sok helyen megfordultam, ahova vittem magammal a festékeimet.
– Kergették már rendőrök?
– Erre inkább nem válaszolnék.
– Mekkora kihívás egy ilyen méretű alkotás?
– A fal csak kétemeletnyi. Ennél nagyobb méretűn is dolgoztam már. Ez inkább egy két ház közötti szűk, magas ablakhoz hasonlított. Ezt a teret akartam minél jobban kihasználni úgy, mintha az ablak mögött lenne valami.
– Előre megtervezte az alkotást vagy improvizált?
– Fele-fele. Amikor jelentkeztem a munkára, előre meg kellett mutatni a tervet. Minden részletet nem lehetett kidolgozni, sok függ ilyenkor a helyszíntől.
– Milyen állapotú felületet kapott?
– A vakolat megvolt, és volt már rajta egy mélylilás háttérszín is.
– Egy székesegyház freskója évszázadokig is megmaradhat. Ennek milyen hosszú élete lehet?
– Tisztában vagyok azzal, hogy ez az utca művészete. Számolni kell azzal, hogy akár már egy hét múlva tönkremehet. Ahogy kopik, úgy változik. Természetesen a szignómat elhelyeztem rajta, de tudom, hogy bármikor odamehet valaki, és ráfirkálhat. De az is lehet, hogy huszonöt-harminc évig megmarad.
– Mennyi idő alatt készült el?
– Egy hétig dolgoztam rajta. Kaptam egy emelőkosaras kocsit. Ami nehezítette a munkám, hogy csak le és fel mozgott. Viszont a kosár nagy volt, kényelmesen lehetett rajta a színeket keverni. Graffitisként általában szórófestékkel dolgozom, de itt a nagy felület és a más minőségi elvárás miatt ezzel nem élhettem. Festőhengerrel és ecsettel dolgoztam.
– Volt közönsége?
– Mivel nekik háttal voltam, nem sokat láttam belőlük. Attól tudom, aki a kocsit kezelte, hogy nagyon sok turista jött, kérdezősködtek, fényképeztek. Igyekeztem kikapcsolni a külvilágot, mert nehéz azzal a tudattal dolgozni, hogy sokan néznek.
– Hogy tetszett Budapest és a szép magyar lányok?
– Jó lenne visszatérni. Ami viszont a lányokat illeti… van, amiről az ember nem beszél.
