Bárkiből lehet sztár. Ha nem éltében, akkor holtában. A Magyar Természettudományi Múzeum október elsején nyíló vándorkiállításán öt kontinens múmiáit tekinthetik meg testközelből.
Sándor Terézia Múmiája
A váci Fehérek templomának kriptáját 1994–1995-ben tárták fel. Akkor a csaknem kétszáz éve eltemetett koporsókból összesen 265 ember maradványait hozták felszínre, köztük a pozsonyi klarissza apáca, Sándor Terézia múmiáját is. A vizsgálatok során kiderült: utólag eltávolították a szívét.
– Kétféle magyarázat lehetséges. Akkoriban sokan tartottak a tetszhaláltól, s hogy ne élve temessék el őket, a végrendeletükben meghagyták, hogy vágják ki a szívüket. De valószínűbb, hogy Sándor Terézia Vácott halt meg, s mivel akkoriban nem volt lehetőség a holttestek utaztatására, kivágták a szívét, hogy a szülőhelyén temethessék el – tudtuk meg dr. Szikossy Ildikótól, a kiállítás szakmai kurátorától.
Csecsemőbatyu
A Wari (huari) kultúrából származó múmiabatyut Kr. u. 600– 1000 között temethették el Peruban. A színes textilbatyu egy csecsemő múmiáját rejti, mellé gyöngyöket, kagylókat és egy amulettet tettek a szülők, feltehetően azért, hogy megvédje gyermeküket a túlvilági életben. A CT-felvételek tanúsága szerint a gyermek nyitott gerinccel született.
Chinchorro gyermekmúmia
A felbecsülhetetlen értékű múmiatárlat egyik legékesebb darabja az az úgynevezett chinchorro (ejtsd: csincsorró) gyermekmúmia, ami első ránézésre akkora, mint egy nagyobb tolltartó. Chilében, az Atacama-sivatagban találták. Becslések szerint Kr. e. 5000–1700 között temethették el. Arcát agyagmaszk, fejét emberi hajból készült paróka fedi. A chinchorrók a Föld legrégebbi múmiái.
