Magyarország legkisebb településén szinte mindenki rokona mindenkinek, mégis kiélezett harc lesz a polgármesteri székért. Iborfián még a szavazóbizottságba is alig tudták összeszedni a tagokat.
Csak a kutyák ugattak az esőben, rajtuk kívül egy lélek sem mozdult szerdán Iborfián, ebben az aprócska Zala megyei faluban. Magyarország legkisebb településén mára mindössze kilencen maradtak, ezért is meglepő, hogy októberben tizenkét év után először nem egy-, hanem kétszereplős lesz a választás. Lakatos József jelenlegi polgármesternek ugyanis kihívója akadt: gyermekkori jó barátja, Dömötör Géza indul ellene.
– Hogy Döme miért indul, senki sem tudja. Kérdeztem én is, de nem akart válaszolni. Egyébként sem értjük, hiszen nem is itt lakik, csak ide van bejelentve a nagyszülei házába – magyarázta az idős Molnár Gergely, aki alpolgármester volt, most pedig ő lesz a szavazóbizottság elnöke. Eddig Dömötör töltötte be ezt a posztot. A 60 körüli Döme – ahogy a faluban ismerik – bádogos vállalkozó, a jelenlegi polgármester pedig földjei mellett kazánfűtőként dolgozik Zalaegerszegen. Egyikük sem volt otthon. Később Lakatos Józsefet sikerült elérnünk telefonon, de nem akart hosszan nyilatkozni.
– Egyáltalán nem érdekel ez az egész. Ha Gézát választják meg, akkor ő lesz a polgármester, ha engem, akkor meg én. Ennyi – közölte a polgármester, aki szerint nem igaz, hogy csupán kazánfűtő lenne, energiaberendezés-kezelőként dolgozik. A faluban már a szavazókör felállítása is kalandos volt.
– Alig tudtuk összeszedni a bizottságot. A faluban él egy osztrák hölgy, őt kértük fel ötödik tagnak, mert különben nem lettünk volna meg. Kilenc emberből kettő akar polgármester lenni, így már nem sok lehetőség maradt – magyarázta Kovács Zoltán, aki szintén a bizottság tagja. Önkormányzati képviselőnek is felkérték, ő azonban nem vállalta.
Iborfián mindenki kiveszi a részét a választásokból, a helyiek szerint itt nincs kimaradozás, reggel hétre mindig leszavaznak az emberek. A legutóbbi két önkormányzati választáskor a részvételi arány százszázalékos volt.
Bármilyen meglepő: Iborfia nem sokban különbözik Budapesttől, ami a kampányt illeti. Itt is központi téma a kátyúk helyzete és a fejlesztések. Csak pártok nincsenek már. Azokból itt senki sem kér. A politikát is unják már.
Mindkét polgármesterjelölt függetlenként indul. A falu egyébként nincs „kormányváltó” hangulatban. A többség szerint Jóska (Lakatos polgármester) fog nyerni, mert sikerült felújíttatnia az egyik romos hidat.
Egyébként sincs annyira nehéz helyzetben, a kilenc szavazatból egy ő maga, kettő pedig az édesanyja és a testvére. Innen már nem nehéz többséget szerezni.
A mindenkori iborfiai polgármesternek egyébként nem kell megerőltetnie magát. Havonta vannak ülések. Ottjártunkkor az önkormányzati épület elhagyatott volt, az ajtót pókháló szőtte be, a tornácon egy béka tetemét verte az eső. A halotti csend az egész településre jellemző, a legnagyobb mozgás az volt, amikor Zsömi kutya végigsétált a falu egyetlen utcáján.
– Nincs itt már nagyon semmi. Se bolt, se kocsma, semmi. A postás is Gellénházáról jár át. Sokan elmentek. Fiatalok nem jönnek ide lakni, minek is jönnének. Lassan kihalunk és szellemfaluvá válunk. Bár, ha jobban belegondolok, Iborfia már most is az – mondta rezignáltan az egyik szavazó.
Pálinkát csak hajnalban
Iborfia nem mindig volt ilyen apró, az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor százan is laktak a faluban. Mostanra mindenki meghalt vagy elment. Mindössze néhány tucat sír található a helyi temetőben, amit nemrég bővítettek, sokan nem is értik, miért. A faluban egyébként áll egy új építésű vendégház, ide várnák a turistákat, ha jönnének. A legnagyobb ünnep egyébként a pünkösdi búcsú, ilyenkor a messze élő rokonok is ellátogatnak Iborfiára, a település lélekszáma pedig a sokszorosára nő. Nincs kocsma, de az egyik helyi idős férfi szerint nem is nagyon hiányzik, pálinkát ugyanis itt csak hajnalban isznak.
