Már élt az első világháború alatt, látta Horthy Miklóst fehér lovon, ötvenhatban mellette lőttek, de megélte a 107. születésnapját Kati néni, aki mindig a Borssal kezdi a napot.
A Bors is meglepte a 107. születésnapját ünneplő, Piliscsabán élő Kati nénit, aki nagyon örült a róla készült Bors-címlapnak. Bélik Jánosné családja az 1700-as években telepedett meg Piliscsabán, ahol – nem meglepő – immár díszpolgár is.
Négy nyelven beszél, 14 dédunokája van
– Piliscsabán születtem, itt nőttem fel, azóta is itt lakom – kezdi Kati néni. – Gyerekként megéltem az első világháborút, majd jött a második, amikor behoztuk a lovakat a házba, s az állatokkal együtt aludtunk, nehogy észrevegye és elvigye azokat az ellenség. Még az ötvenes éveket is túléltem, amikor mindent be kellett szolgáltatni.
– Akkoriban az emberek minden pénzüket földbe fektették, volt rokon, aki a saját termőterületén lett öngyilkos, miután elvették tőle. Láttam Horthyt fehér lovon, hallottam ötvenhatban az itteni fegyverropogást, s tudtam értékelni, ha legalább kenyér került az asztalra. Ma már sok mindenre nem emlékszem, pedig világéletemben jó eszem volt, könnyedén megtanultam a magyar mellett szlovákul, németül és cigányul is. Az is elevenen él bennem, hogy kinevettem a nekem, parasztlánynak udvarló, úri családból származó fiút, aki később hatvanhét éven át a férjem volt – mesél mosolyogva párjáról, Bélik Jánosról, akit három gyermekkel ajándékozott meg a ma már hét unokával büszkélkedő Kati néni.
Ragaszkodik a pudinghoz
Vajon mikor volt jobb világ, régen vagy most? – szól a kérdés, amire az idős asszony komoly hangon válaszol: – Régen is olyan jó világ volt, mint most, annak, aki dolgozott. Sajnálom is, hogy fájnak a lábaim, és jószerivel egész nap csak ülök meg fekszem. Nagyon hiányzik a munka. A tévét is fel kell hangosítanom, mert romlik a hallásom, viszont a Borsot ma is szemüveg nélkül olvasom. Ehhez a két szórakozásomhoz ragaszkodom, meg a délutáni pudinghoz és sütihez.
Övé az utolsó szó a családban
Az ünnepeltet köszöntő egykori polgármester, dr. Solti Gábor azt mondja, mindig feltöltődik Kati néni életigenlésétől. – Két éve kórházba került, mert elesett, de ott sem nagyon tudott egy helyben maradni. Tett-vett, segédkezett a kórteremben lévő időseknek. Vigasztalta a korukra panaszkodó, nyolcvanas éveikben járókat, akik a hálálkodásuk után akkor szálltak igazán magukba, amikor elmondta, ő hány esztendős – mondja.
Vajon mi a hosszú élet titka, s milyen élettapasztalatokat érdemes meghallgatni, illetve megfogadni egy 107 évestől? – Anyu a munkára esküszik, ugyanakkor a háziorvosunk szerint az tartja fiatalon, hogy több generációval él együtt, nem pusztán egy fedél alatt – mondja Kati néni nyugdíjas lánya, Veronika. – Nagy, összetartó és összejáró családunk van, a legutóbbi alkalommal harmincheten ültük körül az asztalt. Bár édesanyám 107 éves, ma is kikérjük a véleményét, és most is az övé az utolsó szó. Egész életében nem tartotta a haragot senkivel, ugyanakkor mindig kimondja, amit gondol. Hogy mi a hosszú élet titka az ő esetében? Talán az, hogy soha nem tápos csirkét evett, hanem a saját maga által nevelt szárnyasokat.
