Mit keresnek a magyarok egy elmaradott fekete-afrikai országban? Sokat, hiszen aranyat és gyémántot bányásznak. Dámosy Zsolt és üzlettársai újabb bányákat nyitnak, és részt vesznek Sierra Leone gazdasági életének fellendítésében. Dámosy Zsoltot, a TWD Investments Nyrt. vezetőjét kérdeztük.
Egyáltalán nem hétköznapi az, hogy egy magyar gyémántbányát üzemeltessen Sierra Leonéban. Hogyan jött az elképesztő ötlet öt évvel ezelőtt?
A barátaim – azóta üzlettársaim – ismerősökön keresztül kaptak egy információt, miszerint kifejezetten Sierra Leonéban, azon belül a bányászatban érhetők el olyan sikerek, amik más vállalkozással nem. Nagyon gyors döntés volt. Kiutaztunk, terepszemlét tartottunk a Seva folyó partján, egy aprócska falu mellett. Megismerkedtünk az emberekkel, és úgy döntöttünk: belevágunk. Megkötöttük a szerződést, és lapátot adtunk az emberek kezébe. Hát, így történt. Mára buldózerekkel és egy komplett kisvárossal dolgozunk.
Magyarként egy fekete-afrikai országban, ismeretlen területen két gyémántbányát nyitottak, további két területük van. Mi a titkuk?
Bár szegény országról van szó, hihetetlen gyorsan fejlődik a zavaros, brutális évek után, évente 15–18 százalékos gazdasági növekedést produkál. Ezért szinte minden, amibe ott belefognak, sikerre van ítélve, még az olyan, másutt kiszámíthatatlan vállalkozás is, mint a bányászat, hiszen a talaj, amelyben gyémánt és arany van, adott. Persze a szerencse is mellettünk állt: megvolt a kezdőtőkénk, és nem futottunk bele szélhámosokba. Emellett szépen lassan megismertük a gazdaságot, az országot és az embereket.
Hogyan képzeljük el a bányájukat?
Kültéri bányászatot folytatunk, leásunk, a sóderréteget felhalmozzuk és egy géppel megrostáljuk, majd jön az utolsó folyamat, a rázás. Ekkor kerül ki a gyémánt, akár a legapróbb is, ugyanúgy, ahogy az aranypor. Ezeket különszortírozza a gép. A legfontosabb feladat, megtalálni azt a réteget, amelyben a gyémánt van. Ez kemény munka, sok emberre van szükség. Már 400 négyzetméteres kis városka épült a hajdan kihalt területre, a faluból mindenki, aki csak hadra fogható, itt dolgozik. De voltak és vannak kint magyarok, jelenleg hárman is. Szükség van ugyanis gépészekre, menedzsmentre, bányavezetőre és felvigyázókra.
Az ember úgy képzeli, a gyémántbányászat elképesztően nyereséges, hiszen a gyémánt nagyon értékes. Mennyit lehet vele keresni?
Nem voltak nagy bukásaink, de a siker változó. Van, amikor kevesebbet tudunk termelni, a földrétegtől függ. De pár hete például egy idős férfi egy lapáttal kifordított egy akkora gyémántot, aminek az értéke önmagában 5–6 millió dollár. Eddig 8300 karát nyers gyémántot termeltünk, de évente több kiló aranyport is kimosunk. Ennek 10–15 százaléka az államot illeti.
Hogyan fogadták önöket a helyiek?
Hihetetlenül barátságosan, kivétel nélkül. A felsőbb társadalmi rétegbe tartozók tudják, hogy a külföldi jelenlét elengedhetetlen a fejlődéshez. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki, bejárásunk van az elnöki palotába. A törvények is megkövetelik, hogy a külföldi cégek húsz százalékban helyi kézben legyenek, így van helyi társtulajdonosunk. De, ha lehet ilyet mondani, a helyiek még ennél is nagyobb boldogsággal fogadtak. Mélyen tisztelik azokat a fehéreket, akik munkát, és így megélhetést biztosítanak nekik. A mi falunk egy jelentéktelen kis település volt, most kiváltságos hely, ahol van munka, és háromszor jobb az életszínvonal, mint a környéken. Amikor kint vagyunk, versengve könyörögnek, hogy látogassunk el a falunapra, kezet csókolnak, szeretnek minket.
Mennyiben hasonlít a terület és a körülmény arra, ahol a híres film, a Véres gyémánt játszódik?
Ma már mások az állapotok. Az emberek stabil és megdönthetetlen békében élnek, sem vallási, sem társadalmi háborgás nincs. tizenhárom éve, amikor a film játszódik, az valóság volt, hiteles képet festett az akkori helyzetről. Elképesztő öldöklés és kegyetlenkedés folyt, a mai napig találkozunk megcsonkított emberekkel. Ezt még egyszer senki nem akarja átélni. A legnagyobb érték náluk manapság a béke, amit mindenáron szeretnének megőrizni.
Tervezik a továbblépést, terjeszkednek?
Természetesen, további bányák megnyitását tervezzük, ezen kívül számos más projektbe is belefogtunk. Energetika, közlekedés – ezeken a területeken tervezünk, de a helyi vízosztásba is bekapcsolódtunk, támogattuk a focicsapatot, a freetown-i irodánkban pedig pár hét múlva megkezdjük az ingatlanfejlesztési tevékenységet. Leszögezem: nem szamaritánusként érkeztünk, a nyereség hajt, emellett azonban szeretnénk olyan területeken is dolgozni, ahol visszaadhatunk valamit az országnak. A magyarok előtt nyitva áll a lehetőség, bárkit szeretettel várunk, aki vállalkozna. Nem a bányászatot ajánlom, abban a legnagyobb a rizikó. De, aki ma kalandot és szerencsét keres, annak ajánlom a fejlődő Nyugat-Afrikát, Sierra Leonét.
A gyémánt földje
Sierra Leone az 1980-as években még Afrika Svájca volt. 1991-ben a korrupció és a gyémántbányászat miatt polgárháború tört ki, közben Libériából is megtámadták az országot, egy részét elfoglalták. Rengeteg embert kivégeztek, megcsonkítottak, falvakat irtottak ki. 1991–2001 között több, mint ötvenezer ember halt meg, százezren elmenekültek. 2001-ben bevonultak az ENSZ csapatai, 2002-ben a háború véget ért. A gyémánt körüli korrupcióról és a legvéresebb évekről a valóságon alapuló film készült Leonardo di Caprio főszereplésével Véres gyémánt címen.
Ebolaveszély
A TWD Investments Nyrt. augusztus 20-án nyitotta volna meg ingatlanfejlesztő irodáját, de az ebolajárvány miatt ezt elhalasztották. Az, hogy a járvány ennyire elterjedt, Dámosy Zsolt szerint az egészségügyi központok – nem a kórházak! – hibája, amik nem ismerték fel a helyzet súlyosságát. – Ha nincsenek a világszervezetek és az USA, sokkal nagyobb lenne a baj. De nemcsak akkor kell Afrikával foglalkozni, amikor már járvány van, hanem oda kell figyelni és segíteni.
