Lassan vége a nyárnak, esős az idő, kezdődik az iskola, és ezzel együtt minden családban a fegyelmezettebb, feszítettebb élet, az anyagi gondok. Ősszel és télen hajlamosabbak az emberek a depresszióra, az öngyilkosságra, ami egyébként is népbetegség Magyarországon.
Amikor rosszkedvünk van, és azt mondjuk: „depis vagyok”, az még nem valódi depresszió, ahogyan az sem, ha okunk van szomorkodni, mert gyász vagy veszteség ért. Történnek újabb dolgok, múlik az idő, s vele együtt a rossz hangulat.
Baj akkor van, ha a rosszkedv állandósul, sőt öngyilkossági gondolatokkal társul. – Orvosi értelemben a depresszió a környezeti hatásoktól többé-kevésbé független, állandósult kedvetlenség, kilátástalanság, képtelenség az örömre, amihez nemegyszer étvágytalanság, pesszimizmus, bűntudat, gyakran az öngyilkosság gondolata társul – határozza meg a betegséget dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.
– Ha valaki önmagán vagy a környezetében élőn tartós viselkedésváltozást érzékel, lehangolt, romlik a teljesítménye, a környezetétől elszigetelődik, alulértékeli önmagát, a korábbi hobbijait kezdi elhanyagolni, akkor felmerül a depresszió gyanúja.
Többen szenvednek e bajtól, mint gondolnánk: évente mintegy kétezren vetnek véget önkezükkel az életüknek, és több mint tízszer ennyien megkísérlik ezt. Az esetek nyolcvan százaléka mögött kimutatható a depresszió. Egy nemrég közzétett hazai kimutatás szerint minden harmadik magyar él át búskomor időszakokat, a lakosság hét százaléka pedig tartós és komoly depresszióval küzd. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly 2093 ember követett el öngyilkosságot, 1588 férfi és 505 nő. Mentális és viselkedészavaros betegséggel 2012-ben (nincs frissebb adat) 2982 embert kezeltek, közülük 1114 volt férfi.
Úgy tűnik, a nők jobban rászánják magukat a kezelésre, és kevésbé hajlamosak arra, hogy eldobják maguktól az életet. Nehezíti a helyzetet, hogy a közvélekedés még mindig bolondnak tartja azt, akit pszichiáter kezel, holott a szakember legtöbbször tud segíteni.
Ez pedig életet, életeket menthet, családok szétesését előzheti meg. – A szakszerűen kiválasztott antidepresszánsok mellett elengedhetetlenül fontos a lelki támasz és a környezet segítsége. El kell érnünk, hogy a páciensről lekerüljön a „pesszimista szemüveg”, ami a világból csak a negatív dolgokat engedi látni. Akár egy-két hónap alatt elérhető a tünetmentes állapot – szolgál bátorító hírrel a szakember.
Akinek van életcélja, az kevésbé veszélyeztetett. Klein Sándor munkapszichológus szerint az utóbbi évtizedekben átalakult a munka, ami többnyire nem jár már nagy fizikai leterheltséggel, viszont gyakran monoton. – Száz éve a munkával kapcsolatos betegségek fizikai jellegűek voltak, napjainkban inkább lelkiek. Az egyhangú, érdektelen munka növeli az értelmetlenség érzését – magyarázza Klein Sándor. – Viktor Frankl pszichiáter, aki túlélte a koncentrációs tábort, azt vizsgálta, mi tette lehetővé némelyeknek, hogy túléljék a földi poklot. A kutatása rámutatott, hogy mindazok, akiknek volt céljuk, fontos elintéznivalójuk az életben, nagyobb eséllyel élték túl a szörnyű körülményeket. A depresszió sajátos fajtája a céltalanságnak.
Ezek szerint aki sikeres, az védett? – Külön kell választani a sikert és a boldogságot. Előfordul, hogy valakit a környezete sikeresnek tart, s valóban a csúcsra ért a munkájában vagy anyagilag, ám ő közben másra vágyik. A sikernél is fontosabb, hogy az ember örömét lelje a munkájában, és kiegyensúlyozott szeretetkapcsolatai legyenek. Elsősorban ezek védenek attól, hogy ránk kerüljön a „pesszimista szemüveg”.
A búskomorság ellenszere
- Ha rosszul érzi magát egy kapcsolatban, legyen bátorsága azt megszakítani, akár barátságról, akár szerelemről van szó.
- Ha a családjában van olyan, akivel nem szívesen találkozik, csökkentse a legszükségesebbre a vele való kapcsolattartást.
- Ha utálja a munkáját, ideje átgondolnia, hogyan tud munkahelyet változtatni, mi az, amit örömmel csinálna. Inkább keressen kevesebbet, de szeresse, amit csinál.
- Tanuljon meg nemet mondani! Aki mindig mindenkinek mindent megtesz, az agyonhajszolja magát, és a végén nem érti, miért.
- Vallja be önmagának és másoknak, ha túl gyors a tempó, amit az élet diktál, és lassítson.
- Ha bánat, gyász éri, nyugodtan sírja ki magát, és beszéljen róla. Ha kiadja magából, nem fogja belülről rágni, emészteni.
- Amikor valami véget ér – egy munkaviszony, egy kapcsolat, egy jó program, amit várt –, gondoljon arra: ha egy kapu bezárul, kinyílik három másik.
- Mindennap gondoskodjon arról, hogy legyen valami öröme: egy séta, egy szép virág, egy kedves állat megsimogatása, egy jó kávé, kellemes beszélgetés, valami, amire este érdemes emlékezni.
- Ne sajnálja az időt és a pénzt olyan hobbira, ami örömet szerez!
- Ábrándozzon! Amikor elképzeli, amire vágyik, azzal már el is kezdi megvalósítani.
- Járjon el olyan közösségbe, ahol jól érzi
magát.
- Valahányszor kilátástalannak tűnő helyzetbe kerül, gondoljon arra, hogy az élet egy nagy hullámvasút: lehet, hogy most lefelé robog a szerelvény, de aztán ismét emelkedő jön!
