Greffer Gábor mindössze huszonöt esztendős, de saját lakása és kocsija van Louisville-ben (USA, Kentucky állam), jó állása, boldog élete, amit ő maga teremtett meg.
Eredetileg nem vágyott sehová Balatonmáriafürdőről, szülőhelyéről, tűzoltóparancsnok édesapja nyomdokaiba akart lépni, de szemüvege és korábbi lábtörése miatt ez lehetetlenné vált. Ekkor másik kedvtelését, a főzést választotta: a Keszthelyi Vendéglátó, Idegenforgalmi, Kereskedelmi Szakképző Iskola és Kollégium diákja lett.
– Az iskola mellett a Keszthelyi Thunderstormsban játszottam amerikaifocit. Egy játékostársam segítségével jutottam ki az USA–ba fél évre, hogy sportoljak és gyakoroljam az angolt – mesélte a fiatalember a marcaliportalnak. Közben Louisville–ben állást kapott egy négycsillagos szállodában.
– Úgy kezdtem, hogy a kezembe nyomtak egy krumplit, meg egy krumplipucolót, és persze tudtam, mi a dolgom. Egy francia-kanadai séfnek dolgoztam, három év alatt a harmadik ember lettem. Ezután átmentem a város egyik legjobb éttermébe beosztott szakácsnak. A második hónap végére a főszakács egyik helyettese, 25 ember főnöke lettem. Vicces volt, hogy miközben komolyan vettek a munkában, jó ideig nem mehettem be a város vigalmi negyedébe, mert még nem voltam 21 éves, és nem szolgáltak ki alkohollal – tette hozzá Gábor.
De hogyan lett belőle tűzoltó?
– A külvárosban laktam, és munkába menet mindig elhaladtam a tűzoltóság mellett. Nagyon fájt a szívem, irigyeltem őket. Egyszer megkérdeztem, vesznek-e fel önkénteseket. Felvettek. A szomszéd tűzoltóság területén volt egy nagy lakóháztűz, mi értünk ki elsőként. Menni kellett be a tűzbe, hatalmas lángnyelvek jobbról, balról, és akkor, ott tudtam, hogy nekem ez az életem, a csapatmunka, a bajtársiasság. Az az érzés eldöntötte végleg, hogy mit akarok – adta meg a választ.
Elvégezte Kentucky állam tanfolyamát, letette a vizsgát, sőt mentőstanfolyamot végzett, mert Amerikában az elsősegélyt a tűzoltók adják. A fizikai állapotfelmérésen is megfelelt. Ahhoz azonban, hogy mindezt megtehesse, állást kellett változtatnia: a helyi egyetem éttermében lett a séf helyettese. Újra megkísértette a vendéglátós karrier.
– Mire elvégeztem a tanfolyamokat, én lettem a főnök, mindössze 23 évesen. Ez az étterem jó hírű hely, professzorok járnak ide, a forgalma évi 1,2 millió dollár. Mégis váltani akartam – szögezte le a fiatalember. Helytállt, amíg megtalálták az utódját, és éppen addigra a tűzoltóságnál is lett üres státusz. Így most főállásban a St. Matthews Fire Protection District tűzoltója, de tovább dolgozik az egyetem konyháján második emberként, szabadidejében pedig az Anchorage mentőszolgálatnál sofőr és mentőápoló, és vállal szolgálatot az önkénteseknél is, ahol kezdett.
– Barátságból, tiszteletből, hiszen ott kaptam először lehetőséget – mosolyog. Szolgálatban magyaros ételeket főz a bajtársainak, és ha szabadságot kap, hazajön Balatonmáriafürdőre a családhoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.