Több mint 138 országban utazott Vándorboy, azaz Csonka Gábor. Tizenegy éve vándorol nomád módon, egy szál hátizsákkal és leginkább stoppal. Gábor a Bors olvasóinak tippeket is ad, hogyan utazzanak.
Guineai, csádi maszkok, egyiptomi díszek, etióp fekvőhelyek, grúz és közép-ázsiai fejfedők és számos csoda a világ összes földrészéről – szinte minden négyzetméteren találunk egy egzotikus országból származó emléket Csonka Gábor lakásában, azaz ismertebb nevén Vándorboynál. A 42 éves férfi tizenegy esztendeje egyfolytában járja a világot. Látta Afganisztánt a há-ború idején, látta Irakot, Szudánt, Szomáliát, Kongót és Ázsia zord, veszélyesnek tartott vidékeit.
– Középiskolás koromban Görögországban stoppoltam, ez volt az első hátizsákos utam – mesélte a Borsnak Gábor. – Egy hónapig barangoltunk a barátommal. Ekkor döntöttem el: a kultúrákat élőben is megismerem, nem csak könyvek vagy a tanulmányaim alapján.
A világot 2003-ban vette a nyakába. – A Buddhista Főiskolán diplomáztam, kulturális antropológiát is tanultam. Elkezdtem érdeklődni a népcsoportok, törzsek iránt, és útra keltem, hogy élőben is tanulmányozhassam őket. Mivel nem volt sok pénzem, de bátorságom és kíváncsiságom annál több, egy hátizsákkal, szandálban vágtam neki, napi három-négy dollár költőpénzzel.
Már ekkor rájöttem: nem kell nagy összeg ahhoz, hogy világot lássunk, csak mások megértésének a képessége és a kényelmetlenségek elviselése: fel kell hagyni a megszokott komforttal. El lehet aludni a puszta földön, és ha napokig nem tudunk fürdeni, akkor sincs semmi. A lehető legkevesebb holmival indultam útnak.
Ott aludt, ahol az éjszaka érte, kanapészörfölt vagy helyieknél húzta meg magát. Sokszor alkalmi munkákat vállalt, ha úgy hozta a sors, de dolgozott karitatív céllal is, Kalkuttában például Teréz anya kórházaiban, vagy egy afgán menekülttáborban tanított angolt. Az elmúlt tizenegy évből csupán egyet töltött itthon. Kedvencei a harmadik világbeli országok, azon belül Ázsia. Megjárt veszélyes helyeket is, többnyire szintén stoppal.
– Ez nem csak pénzkérdés, életfilozófia is – szögezi le. – Másokra bízom a sorsom, és eközben számtalan érdekes élethelyzetet, helyet, embert ismerek meg. Ha határozott vagyok, tudom kezelni a konfliktushelyzeteket, érzem a határokat, akkor nem ér baj. Inspiráló emberekkel hozott össze a sors, utaztam vallási vezetővel, egyszer pedig a brit nagykövet vett fel.
Vándorboy diavetítéseken osztja meg élményeit az érdeklődőkkel, amikor épp itthon van. Van mit mesélnie, többször nézett farkasszemet a halállal. – Néha letartóztatnak, mert kémnek néznek, Nigériában naponta elfogtak, csak mert ott voltam. Többször kiraboltak Afrikában, néha maga a korrupt rendőrség. Vannak helyek, ahol a legkisebb összegért is képesek gyilkolni. Máshol a természet jelent kihívást: amikor Pakisztánban egyedül másztam meg az ötezer méter magas hegyeket, gleccsereket, egy rossz lépés is végzetes lehetett volna.
A családom eleinte sokat aggódott, előfordult, hogy két hónapig nem tudtam életjelet adni. Ma a vandorboy.com weblapomon, illetve a publikációimon keresztül követhetik élménybeszámolóimat, amelyekben arra bátorítom az ifjabb generációt, hogy ismerje meg önmagát és a világot.
Az utazó állítja: egyetlen pillanatot sem bánt meg. – Számtalan előítéletem eloszlott. Stoppolás közben megismertem az emberek mindennapi életét, megtanultam megérteni és elfogadni a különbözőségeket, rengeteg jó élménnyel gazdagodtam.
Most mégsem készül új útra. – Tizenegy év után ismét hazatérve jólesik egy kis nyugalom, folyó víz és áram, a vetett ágy. Most túrákat, utazásokat szervezek egy irodának a kedvenc helyeimre, többek között Közép-Ázsiába, Iránba, Ománba, Grúziába, Örményországba, Indiába. A legelszántabbak Pápua Új-Guineába is velünk tarthatnak.
Útikalauz stopposoknak
Amit feltétlen vigyünk magunkkal: füldugó, kiskanál és lepedő (ezeknek sok hasznos funkciójuk van).
A hátizsák ne legyen 15 kilósnál nehezebb!
Fontos a felfedezés iránti vágy, de legyünk türelmesek!
Olvassunk el mindent arról, ahová készülünk. Az útikönyv
és az internet jó segítség, de a legjobb más utazók tapasztalata.
Nehéz stoppolni ott, ahol magas a bűnözés: Afrikában és Dél-Amerikában bizalmatlanabbak az emberek. Diktatúrákban és ott, ahol korruptak a rendőrök, szintén sokat gyalogolhatunk.
Amikor beszállunk egy járműbe, azonnal tisztázzuk: a stoppolásért nem fizetünk. Jelöljük meg pontosan az úti célunkat!
Ha bajba kerülünk, a legfontosabb, hogy határozottak, magabiztosak és tájékozottak legyünk. Folyamatos kommunikációval a rossz szándék hamar kiszűrhető.
