Menő: Stoppal járta be a világot Gábor

Guineai, csádi maszkok, egyiptomi díszek, etióp fekvőhelyek, grúz és közép-ázsiai fejfedők és számos csoda a világ összes földrészéről – szinte minden négyzetméteren találunk egy egzotikus országból származó emléket Cson­ka Gábor lakásában, azaz ismertebb nevén Vándorboynál. A 42 éves férfi tizenegy esztendeje egyfolytában járja a világot. Látta Afganisztánt a há-ború idején, látta Irakot, Szudánt, Szomáliát, Kongót és Ázsia zord, veszélyesnek tartott vidékeit. 


– Középiskolás koromban Görögországban stoppoltam, ez volt az első hátizsákos utam – mesélte a Borsnak Gábor. – Egy hónapig barangoltunk a barátommal. Ekkor döntöttem el: a kultúrákat élőben is megismerem, nem csak könyvek vagy a tanulmányaim alapján.

A világot 2003-ban vette a nyakába. – A Budd­­hista Főiskolán diplomáztam, kulturális antropológiát is
tanultam. Elkezdtem érdeklődni a népcsoportok, törzsek iránt, és útra keltem, hogy élőben is tanulmányozhassam őket. Mivel nem volt sok pénzem, de bátorságom és kíváncsiságom annál több, egy hátizsákkal, szandálban vágtam neki, napi három-négy dollár költőpénzzel.

Már ekkor rájöttem: nem kell nagy összeg ahhoz, hogy világot lássunk, csak mások megértésének a képessége és a kényelmetlenségek elviselése: fel kell hagy­ni a megszokott komforttal. El lehet aludni a puszta földön, és ha napokig nem tudunk fürdeni, akkor sincs semmi. A lehető legkevesebb holmival indultam útnak.

Ott aludt, ahol az éjszaka érte, kanapészörfölt vagy helyieknél húzta meg magát. Sokszor alkalmi munkákat vállalt, ha úgy hozta a sors, de dol­gozott karitatív céllal is, Kalkut­tá­ban például Teréz anya kórházaiban, vagy egy afgán menekülttáborban tanított angolt. Az elmúlt tizenegy évből csupán egyet töltött itthon. Kedvencei a harmadik világbeli országok, azon belül Ázsia. Megjárt veszélyes helyeket is, többnyire szintén stoppal.


– Ez nem csak pénzkérdés, életfilozófia is – szögezi le. – Másokra bízom a sorsom, és eközben számtalan érdekes élethelyzetet, helyet, embert ismerek meg. Ha határozott vagyok, tudom kezelni a konfliktushelyzeteket, érzem a határokat, akkor nem ér baj. Inspiráló em­berekkel hozott össze a sors, utaztam vallási vezetővel, egyszer pedig a brit nagy­kö­vet vett fel.

Vándorboy diavetítéseken oszt­ja meg élményeit az érdeklődőkkel, amikor épp itthon van. Van mit mesélnie, többször nézett farkasszemet a halállal.
 – Néha letartóztatnak, mert kémnek néznek, Nigériában naponta elfogtak, csak mert ott voltam. Többször kiraboltak Afrikában, néha maga a korrupt rendőrség. Vannak helyek, ahol a legkisebb összegért is képesek gyilkolni. Máshol a természet jelent kihívást: amikor Pakisztánban egyedül másztam meg az ötezer méter magas hegyeket, gleccsereket, egy rossz lépés is végzetes lehetett vol­na.

A családom eleinte sokat aggódott, előfordult, hogy két hónapig nem tudtam életjelet adni. Ma a vandorboy.com weblapomon, illetve a publikációimon keresztül követhetik élménybeszámolóimat, amelyekben arra bátorítom az ifjabb generációt, hogy ismerje meg önmagát és a világot.

Az utazó állítja: egyetlen pillanatot sem bánt meg.
 – Számtalan előítéletem eloszlott. Stoppolás közben megismertem az emberek min­dennapi életét, megtanultam meg­érteni és elfogadni a különbözőségeket, rengeteg jó élménnyel gazdagodtam.

Most mégsem készül új útra. – Tizenegy év után ismét hazatérve jólesik
egy kis nyugalom, folyó víz és áram, a vetett ágy. Most túrákat, utazásokat szervezek egy irodának a kedvenc helyeimre, többek között Közép-Ázsiába, Iránba, Omán­ba, Grúziába, Örményországba, Indiába. A legelszántabbak Pápua Új-Guineába is velünk tarthatnak.



Útikalauz stopposoknak


Amit feltétlen vigyünk magunkkal: füldugó, kiskanál és lepedő (ezeknek sok hasznos funkciójuk van).

A hátizsák ne legyen 15 kilósnál nehezebb!
Fontos a felfedezés iránti vágy, de legyünk türelmesek!
Olvassunk el mindent arról, ahová készülünk. Az útikönyv 
és az internet jó segítség, de a legjobb más utazók tapasztalata.

Nehéz stoppolni ott, ahol magas a bűnözés: Afrikában és Dél-Amerikában bizalmatlanabbak az emberek. Diktatúrákban és ott, ahol korruptak a rendőrök, szintén sokat gyalogolhatunk.
Amikor beszállunk egy járműbe, azonnal tisztázzuk: a stoppolásért nem fizetünk. Jelöljük meg pontosan az úti célunkat!
Ha bajba kerülünk, a legfontosabb, hogy határozottak, magabiztosak és tájékozottak legyünk. Folyamatos kommunikációval a rossz szándék hamar kiszűrhető.