Régi sérelmek miatt verekedett össze Majka és Dopeman. Pedig a Rózsák háborúja című filmből is tudhatnánk, hová vezet a tartós harag: előbb-utóbb tragédia lesz a vége. Hétköznapi életünk apró gyűlölködései kisebb, de annál fájóbb tragédiákhoz vezetnek.
Lassan minden napra jut egy tettlegességig vagy emberölésig fajuló vita, ahol kiderül: régi sérelmek lavinája pusztít. Barátokból ellenségek, házaspárokból egymással szembenálló felek válhatnak – pusztán azért, mert képtelenek egymásnak megbocsátani. Az elszabaduló indulat lelki terrorhoz, verekedéshez, szélsőséges esetben vér-ontáshoz vezethet. Mit tehetünk a dühünkkel? Elkerülhető az örök harag? Éljük meg, vagy inkább fojtsuk el? Dr. Domján Mihály tanácsadó szakpszichológus különös választ ad erre.
– A dühöt meg kell élni, ami akár az előnyünkre is válhat. A harag megtaníthat arra, hogy szembenézzünk azzal, amivel kell, kimondjuk, amit gondolunk – fejtegette a családterapeuta. – Erősebbek lehetünk tőle a későbbiek során is.
Egyúttal azonban segít abban, hogy tudatosodjék: erről a hatalmi harcról idővel le kell mondani, és meg kell bocsátani. Ehhez megoldást kínál, ha azokra összpontosítunk, akik elfogadnak. Nem véletlen a régi mondás: a harag rossz tanácsadó. Amikor a düh a hatalmába kerít, nem szabad döntést hozni, tettlegességre vetemedni, különösen azzal nem, akire haragszunk.
A veszekedés egy dolog, de mi van azokkal, akik örök haragot tartanak? Domján szerint ezt a másik részéről érkező mérhetetlen megbántottság válthatja ki, ami a sértett számára feldolgozhatatlannak tűnik. Feloldhatja ezt a helyzetet, ha az érintett rádöbben, hogy bár haragjával a másikat akarja büntetni, valójában saját magát és a szeretteit sújtja. – A harag energiát von el tőlünk, ezzel gyengíti a szervezetünk védekezőképességét, állandóvá teszi a stresszt, s a torokfájástól kezdve az egészen komoly belgyógyászati problémákig egy sor betegséget okozhat – figyelmeztet a szakember.
A harag nem csak kölcsönös, hanem egyirányú is lehet. – Ha a másikat egy rózsaszín szemüvegen keresztül néztük, akkor jöhet a kiábrándulás. A másikat nem létező jó tulajdonságokkal ruháztuk fel, s amikor szembesülünk azzal, hogy valójában másmilyen, haragra gerjedünk. Valójában önmagunkra haragszunk, amiért rosszul ítéltük őt meg, de felmentjük magunkat, és azt mondjuk: ő lett más. Ez könnyen állandósuló haraghoz vezethet, s ez magyarázza, ha az évekig boldogan együtt élő pár élete egyszerre csak pokollá változik.
Szintén párkapcsolaton belül vált ki tartós haragot, gyűlölködést a feldolgozhatatlan megcsalás, illetve a másik halála. Az ilyen esetekben célszerű szakember segítségét kérni. A terápia során a páciens eljuthat annak kimondásáig: csalódtam benned. Innen pedig csak egy lépés, hogy rádöbbenjen: önmagában is csalódott – magyarázza a pszichológus.
Önmagunkkal is élhetünk tartós haragban. – Ha teljesíthetetlenül magasak a saját személyünkkel szembeni elvárások, vagy úgy érezzük, hogy nem a saját életünket éljük, akkor feszültekké válunk. Ha az indulatot önmagunk ellen fordítjuk, akkor depresszióról, ha mások ellen, akkor agresszióról beszélünk – mondja a szakember.
Csák Annamária gyermekpszichológus azt mondja, sok a tévhit a gyerekkori haragról. – Bár nem jellemző, de gyerekeknél is előfordulhat a tartós harag. A szülői példák mellett az egyéniségtől függ, ki mennyire és miképpen éli meg a haragját. Érdekes megfigyelni, hogy a feszültségtől robbanó csemetéket szokták rossznak, kezelhetetlennek elkönyvelni, míg a csendesen magukban fortyogókat jó gyereknek. Holott bizonyos mértékig szerencsés azonnal kimutatni a dühöt, az elfojtó gyerekeknél nagyobb eséllyel alakulhat ki az állandósult haragérzet – figyelmeztet a szakember.
A kistestvér érkezésével megfigyelhető féltékenység némely gyermeknél túl nagy, ráadásul nem is tud vele mit kezdeni. Így mérhetetlen haragja nem csak odahaza a tesó ellen irányul, hanem mások ellen is. Különösen akkor, ha odahaza a szülő erősen tiltja a negatív érzelmek kimutatását.
Az jelenthet megoldást, ha megértjük és elfogadjuk a gyermek dühét, de megtanítjuk arra, hogyan fordíthatja ezt át pozitív irányba. Hangsúlyozzuk például, hogy ő most már nagy testvér, róla fog példát venni a kicsi. A düh kezelését érdemes már gyermekkorban megtanulni. Akik ezt elmulasztották, azok tartanak felnőtt korban örök haragot.
