Sütő Enikő még most sem érti teljesen a férfiakat, pedig sokévnyi élettapasztalat áll mögötte. Az egykori modell férfiakról, nőkről és a köztük lévő bonyolult kapcsolatokról mesél.
A férfi teljesen más, mint a nő. Az évek során rájöttem, hogy ezeket a különbségeket talán az iskolában is tanítani kellene, hiszen oly sok felesleges dolgot megtanulunk, viszont hogy egy férfi viselkedésére nőként hogyan reagáljunk, arra kizárólag az élet tanít meg. Párkapcsolati útvesztőkben veszteglünk évtizedek óta, és nem tudjuk megérteni a másikat.
Egy férfi másképp értelmezi a konfliktusokat, mint egy nő. Szokás mondani, hogy nem léteznek tények, csak egyéni megközelítések – és valóban. Máshogy éljük meg mi nők a világot, és másképp a férfiak ezen a Föld nevű játszótéren. Míg a férfiak tőmondatokban, a lényegre összpontosítva mesélnek el egy történetet, addig mi nők a részletekbe elmerülve számolunk be a sztoriról. Ez is azt bizonyítja, hogy érzelmileg jobban elmerülünk a témában, ami a férfiakat sok esetben halálra idegesíti.
Talán ha fiatal koromban valaki rám szól, hogy ne beszéljek annyit, lehet, másképp alakul az életem... A másik a kényszeres problémamegoldás, amit a férfiakba belekódoltak. Annyiszor tapasztaltam már, mikor én csupán ki szerettem volna beszélni valamit magamból, arra a férfi azonnal megoldást akart keresni. És mivel nem talált, egyre ingerültebben reagált. Pedig én csak meghallgatást vártam, nem pedig megoldást. Ez is egy tipikus férfiattitűd.
A legfontosabb férfi az életemben amúgy az édesapám, akinek személyisége meghatározta a női létemet. Ő egyáltalán nem macsó típus, hanem mosolygós, kedves ember, akinek édesanyámmal való 55 éve tartó házassága példaértékű számomra. Emlékszem, mikor elkerültem otthonról, alig tudtam feldolgozni, hogy az életben nem olyanok a férfiak, mint az édesapám.
Talán az apámat keresem minden férfiban, de mivel tudat alatt sajnálom őket, így többnyire macsó típusú pasik voltak jelen az életemben, bár akadt ugyan egy kivétel. A jóságot ugyanis egyre gyakrabban gyengeségként éljük meg, ami az egyik legnagyobb probléma ebben a világban. Pedig sokszor többet ér, mint a bátorság vagy a siker. Márpedig szerintem a boldogság lényege és alapja a jóság.
A férfi a házasságkötés alatt egyszer kimondja, hogy szeretlek, és ezután úgy véli, többet nem kell ismételgetnie ezt a szót, hisz úgyis tudjuk. Mi nők azonban naponta hallani szeretnénk... Az évek során beláttam, hogy el kell fogadjuk, a férfiak bizony kiborulnak attól, ha ezzel nyaggatjuk őket. Ők másképp működnek. A kétneműség mindannyiunkban benne van.
A domináns női és férfi jegyek mellett a nőkben van férfiasság, a férfiakban pedig nőiesség. Jelenleg a világ maszkulin beállítottságú, így a nők is kénytelenek férfierőkkel dolgozni: teremtés, logika, ego. Ezzel párhuzamosan a nők életében háttérbe kerül az intuíció, az empátia, és elvesznek az érzelmek. Ezáltal a nő kiesik a szerepéből, és felborul a világ. A férfi már nem tud teremteni, elbizonytalanodik, és meginog férfiassága. Ma már egy sikeres férfi tele van női tulajdonságokkal: érző lénnyé válik, akit érzelmei nem gyengévé, hanem tárgyalóképessé tesznek.
Férfiakkal és nőkkel is mély barátságokat ápolok. Szerintem létezik a két nem közti kizárólagos barátság, melyben mindkét fél őszintén tud beszélni a másikkal. Megismerhetjük egymás nézőpontjait, tabuk nélkül beszélhetünk bármiről, de a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki: hogy mennyire különbözőek vagyunk.
Mi nők és ti férfiak.
