Zsarik Istvánt először és utoljára bízták meg bármilyen munkával falujában. 2012 májusában mindössze egy éjszakára kérték meg, hogy a helyi szeméttelep rendezési munkálatai miatt ott álló munkagépeket figyelje, hogy ne tűnjön el belőlük az üzemanyag. A férfi annyira komolyan vette a feladatot, hogy egy drótos botlóaknát helyezett a telep bejáratához.
A pszichológus szakértő szerint különös, beteges módon vonzódik a robbanóanyagokhoz.
– Ott dolgozom a hulladéklerakónál, szóltak nekem, hogy lopják a gázolajat, tenni kellene valamit, én meg gondoltam, kiviszem az egyik aknámat. De nem volt élesítve, úgyhogy senki nem volt életveszélyben, egyszerűen védtem, amit rám bíztak. Voltak nálam itthon is robbanószerkezetek, de hát ez a hobbim, más bélyeget gyűjt, én bombát. Baj ez? – mondta lapunknak Zsarik István, aki még a délszláv háború idején gyűjtötte be a közeli magyar-horvát határon a robbanószerkezeteket.
A falu polgármestere majdnem ráhajtott az egyikre, de a férfi időben a kocsi elé ugrott, és megállította. A polgármester korábban azt állította, hogy Zsarik őt akarta felrobbantani, de ez nem bizonyosodott be.
A férfi házának udvarán, a törmelékkel feltöltött kútból egy 5 kilogramm robbanóanyagot tartalmazó harckocsiakna és egy sérült szovjet repeszakna is előkerült. A bíróságon részletes beismerő vallomást tett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.