Amíg át tudom ugrani az árkot, addig dolgozom, mondja Ollai Istvánné, vagy ahogyan a helyiek hívják, Esztike néni. A 80 esztendős, 11 unokás nagymama indul az önkormányzati választáson.
Miután a helyi vízművektől nyugdíjba ment, megtalálta a politika Ollai Istvánnét. Ő a szentesi képviselő-testület legidősebb tagja, május 25-én ünnepli 80. születésnapját.
Úgy keveredett bele a városi ügyekbe, hogy a Kisérben található bánomháti temetőben nem volt ravatalozó, és ilyen mostoha körülmények között – disznótrágyán keresztülgázolva, sertések röfögésétől, tyúkok kárálásától kísérve – temette el egy napon az öccsét és a fiát.
Gyűjtést indított a ravatalozó építéséért. A környékbeliek rábeszélésére 1994-ben függetlenként elindult az önkormányzati választásokon, azóta képviselő. Ősszel ismét megméreti magát.
– Azért indulok újra, mert még van, amit meg kell csinálnom, utak, járdák szorulnak rekonstrukcióra. Addig csinálom, amíg bírom erővel, vagyis amíg át tudom ugrani az árkot. Ezt ma még bármikor megteszem. És sok, egyre több a szegény ember, értük is dolgozni kell.
Tizenkét évig műsoros gálát rendezett a nagycsaládosok megsegítésére, házról házra járva kéregette az adományokat. Egyik helyen megjegyezték: szégyen, hogy ilyen idősen így akarja eltartani magát.
– Ha magamnak kellene koldulni, inkább éhen halnék, de másnak van rá szüksége, ezt válaszoltam – mondja Esztike néni. – Viszont akadt olyan is, aki két szelet süteményéből egyet felajánlott adományként. Az ilyen pillanatokért, emberekért érdemes tovább dolgozni.
Vasárnap, anyák napján virágot oszt a házánál, ahogyan tíz éve mindig. Nehogy virág nélkül maradjon egyetlen édesanya is, csak mert gyermekének, unokájának nincs rá pénze. Imre Péter
