Szégyen: egy centtel szúrták ki a gyászoló anya szemét

Justin Stark 22 évesen, 2011-ben vetett véget az életének, miután visszatért Afganisztánból, ahol hét hónapot szolgált. A kormányzat az anya veszteségeinek enyhítésére pénzbeli támogatást küldött neki, csakhogy a csekken 1 cent szerepelt, ami 2 forint 10 fillérnek felel meg.

A katonai tárca vezetője, Rob Nicholson bocsánatot kért a gyermekét elvesztő asszonytól a „durva adminisztratív hibáért”. Szerinte ugyanis ez vezetett a rendkívül kínos döntéshez, hogy kiküldjék a fiatalember családjának a csekket. – Azonnali intézkedéseket hoztam, hogy ilyesmi ne fordulhasson még egyszer elő – magyarázkodott a szokásos politikusi módon Nicholson.

Az ellenzék persze azonnal lecsapott a kínos bakira, és kritizálta a hatóságokat: – Mindazok után, amin az anya keresztülment, a dolog megbocsáthatatlan – jelentette ki Wayne Marston ellenzéki képviselő.

A kanadai kormányt egyébként pont azért érik az utóbbi időben egyre keményebb bírálatok, mert nem foglalkozik kellőképpen a harcteret megjárt kanadai katonák és családjuk „utógondozásával”.

A nevem Harper, és a gyereked vagyok

Nem csak rossz hírek látnak napvilágot Afganisztánból hazatérő katonákról. Ez a kép például bejárta a világot, és másfél millióan kedvelték a Facebookon: így várta haza apukáját az Egyesült Államokban, a nebraskai Bellevue-ben az aprócska kislány, Harper.

Forrás: Facebook

Még sosem látták egymást: a kipróbált katona, Cole Tesar kilenc hónap után tért vissza a Közel-Keletről, vagyis amikor kislánya megszületett, nem volt odahaza. A gyerek babakocsijára erősített rózsaszín kartonra anyukája ezt írta: „Hé, csak most találkoztunk, szóval őrülten hangzik, de a nevem Harper, és a gyereked vagyok.”

A szöveg egy 2011-es Carly Rae Jepsen-szám refrénjének átirata, ami így szól: „Hé, csak most találkoztunk, szóval őrülten hangzik, de itt a számom, esetleg hívj fel.” (Hey I just met you/And this is crazy/But here’s my number/So call me maybe.)