A mosdóba is hét rendőr kísérte a háborús bűntettel vádolt Biszku Bélát. A keményvonalas kommunista belügyminiszter nem tett vallomást a bíróságon. Háborús bûnökkel vádolják 56-os szerepe miatt.
9.00. A per kezdődne, ám Biszku sehol.
9.15. Két női segítője társaságában érkezik. Sál, zakó, szövetnadrág van rajta. Bottal jár. Védője elfogultságot jelent be a bíróság ellen, ebben a kérdésben később dönt egy másik bíróság. Biszku ülve, hangosan mondja el személyes adatait. Egészségi állapota jó, de a bíró úgy dönt: negyvenpercenként kap negyedórányi pihenőt.
Rezzenéstelenül tűri, hogy füle mellett csattogjanak a fényképezők. Hátulról tar feje és füle látszik csak. Majd amikor már mindenki elkészítette fotóit, kijelenti, nem közölhet róla senki képet. Mögötte, az első sorban jobbikos képviselők ülnek. Egyikük jelentette fel.
9.40. Az első szünet ideje. Biszku egyik kísérője vállára helyezi a kezét. A mosdóba megy, hat rendőr kíséri odáig. A hetedik kamerát tart a magasba, hogyha atrocitás érné az agg vádlottat, legyen meg a bizonyíték. Tíz percet állnak a „Férfi WC“ felirat előtt. Biszku már nem hallhatja, ahogy egy pulóveres férfi a tárgyalóteremben kiabál. „Gyilkos vagy. Üres a temető.” Biszkunak egy külön szobát biztosítottak a bíróságon, ebben pihenhet a szünetben. Ajtaja előtt négy egyenruhás posztolt.
10.00. Biszku mereven ül, néha zsebkendőt vesz elő. Nem tesz vallomást, így fölolvassák korábbi nyilatkozatait. Pályafutása rajzolódik ki. Hat elemi, négy polgári. Szerszámlakatosként párttag lett, majd egy év katonai akadémia jön. Az 56-os megtorlásokért felelős Intéző Bizottságban is benne van. Hatszáz órás életmûinterjújából idéznek: a forradalom ellenforradalom volt, Rákosi, Gerő nagyot hibázott, a munkástanácsokat le kellett verni, az osztályellenséggel el kellett bánni. Gyors leckét ad proletárdiktatúrából.
11.00. Folytatódik élettörténete: állítja, a megtorlásokat levezénylő bírákat, a karhatalmat nem utasította. Sortüzekre nem adott parancsot. Biszku a sálját igazgatja, miközben a bíró felolvassa ellentmondásos nyilatkozatát.
Kilencvenhárom éves, özvegy, havi nyugdíja 250 ezer forint körül van, néhány éve még volt autója. Bár soha nem sorozták be, őrnagyi rangot viselt. Ez automatikusan járt a kerületi párttitkároknak.
Mindeközben egy másik életút is kirajzolódik, Sinkovics Ilonáé. Ő is a tárgyalóteremben ül. Az 56-os dunaújvárosi sortűznél ellőtték a lábát, körü-lötte tízen haltak meg. Hordágy nem volt. Létrára tették, majd teherautóra, a kórházban kis híján hagyták elvérezni. A vendéglátóiparból ment nyugdíjba, belépett az MDF-be, aztán ki onnan. – A nyugdíjam? Az nem sok – mondja fojtott hangon. – Nem kívánom neki a börtönt. Legfeljebb a pénzét vegyék le, meg a jogaiból vegyenek vissza – magyarázza a szünetben.
12.00. Vége az első napnak. Biszkut rendőrök kísérik le a lépcsőn a bíróság bejáratáig, egészen a Fő utcában várakozó taxiig. Ék alakban védi egy csapat, egy másik pedig készenlétben áll az épület mellett. Összesen húszan lehetnek. Az utcában senki sincs rajtuk kívül. Biszku leveszi kockás sapkáját, megköszöni, hogy a taxis kinyitotta neki az ajtót. Sinkovics Ilona buszra száll.
