Lőtéri gyilkosság: megérezte a bajt az özvegy

Szeretett olvasni, de a könyveknél a történelem volt számára a fontos, minden ilyen témához hozzá tudott szólni, sokat segített a gyerekeknek is – meséli B. E. özvegye, Gabriella.

– Az első világháború volt a kedvenc témája. Az volt számára a pihenés, hogy elővett egy ilyen könyvet és akár háromszor-négyszer is átolvasta. Gyakran láttam elgondolkodva ilyenkor… Tulajdonképpen ez vitte a fegyverek felé is. Hat-hét éve kezdett el foglalkozni a lövészettel, először Ausztriában, hiszen ott dolgozott. Komoly vizsgákat kellett tennie, pszichológiai teszteket töltött ki. Ahogy megnőttek a lányaink és a ház körül is minden rendben volt már, lett egy kis szabadideje.

– Megmondom őszintén: nekem nem tetszett. Én a fegyverben mindig csak a veszélyt láttam. Ahol lőnek, ott baleset is történhet.

Féltettem őt… Persze hagytam, csinálja csak, ha érdekli, hiszen neki is szüksége van a sok munka után egy kis kikapcsolódásra. De valahogy mindig ott volt bennem egy rossz érzés… Sokszor eszembe jutott a vonzás törvénye, s hogy csak ne legyen ebből baj…!

– Az Anger-réti lőtérre egy soproni barátja révén került, aztán ott is ragadt. Ez négy-öt éve lehetett, és a dolog sokáig tényleg csak a sportról szólt. Az utolsó egy évben azonban egyre több időt töltött az Angeren. Sz. Sándorral jól megértették egymást, és nagy célokat fogalmaztak meg. Szerették volna fellendíteni a lőteret, állandóan ezen dolgoztak, hogy szebb legyen, modernebb, biztonságosabb… Hogy legyen egy csapat… S minél több fiatal járjon lőni… Ó, ha tudták volna mi vár rájuk…!

– Próbálok igazságos lenni: a lőtér nemcsak munkát, sok örömet és sikerélményt is adott a férjemnek. Oklevelek tanúsítják a versenyeken elért jó eredményeit. A barátjával vettek egy serleget is, ami mindig annál volt, aki éppen jobban szerepelt. Sokat volt nálunk az a serleg… A temetésen ez a barátja odatette a sírjára a koszorúk mellé. Hogy most már ő a bajnok, örökké… (Folytatjuk) 

A könyv megrendeléséhez kattintson ide!

Mi történt?

2012. április 17-én három 19 éves középiskolás fiú fegyver- és pénzszerzési szándékkal bement a soproni Anger-réti lőtérre, ahol lelőtték az ott dolgozó Sz. Sándort, majd az épp betoppanó B. E.-t. A három fiúból kettőt jogerősen a törvényben kiszabható maximális, húszéves fegyházbüntetéssel sújtott a Győri Ítélőtábla.