Mi vezetett a soproni lőtéri kettős gyilkossághoz? Kik azok a tinédzserek, akik hidegvérrel megölnek két családapát? A Kisalföld újságírói válaszokat kerestek. Az Embervadászat a lőtéren című könyvből közlünk részleteket.
T. Attila édesanyja minden tárgyalási fordulón jelen volt, végighallgatta, ahogy a fia elmondja, hogyan gyilkolt. Látta, ahogyan rabláncon hozzák-viszik a gyerekét. Minden látogatási alkalmat kihasznál azóta is. Fia támasza, akit rendíthetetlenül Attikának hív.
És közben azt mondja: a felelősség nagyrészt az övé is. – Attika a középső gyerek, hárman vannak. Mindegyikük más-más személyiség. Attika gyorsan jött a nagyobbik fiunk után, tizenöt hónapra. A bátyjának a köldökzsinór a nyakára tekeredett, neki küzdelmesebb volt az akadályokat átugrani. Igyekeztünk mindhármukkal ugyanúgy foglalkozni, bár úgy tűnhetett, hogy a legnagyobbra – épp az előbb említettek okán is – talán jobban figyeltünk. Nem tudom… Attika nyugodtabb volt. Ugyanakkor a bátyjával szemben ő volt a „bevállalósabb”. Ha kitaláltak valamit ők ketten, akkor többnyire Attika csinálta meg. Nem ő volt az ötletgazda, de a bátyja helyett is kimászott mondjuk a „várfalon”, vagyis az emeleti ablakon kötélhágcsót készítve, ha az volt a terv. A történtek ismeretében ezt furcsa most felidézni…
– Hazudnék, ha azt mondanám, rosszak voltak a gyerekek. Voltak problémák, amiket meg kellett oldani. A férjem talán keményebb lett volna, de én úgy nőttem fel, hogy nálunk nem nagyon csattant el pofon. Így akartam csinálni én is.
– A két fiú az általános iskola végére már egy évfolyamba járt. Arra emlékszem, hogy a bizonyítványuk fényében leültünk velük, hogy megbeszéljük, merre tovább, mihez volna kedvük. A természet szeretete mindig jelen volt az életükben, jegyeik alapján pedig elérhető volt a faipari szakközép. Ketten kerültek tehát Sopronba, de a nagyobbik fiam három nap után hazajött. Egyedül maradt tehát Attika.
Én már az évnyitón odaköltöztem volna Sopronba. Tudtam, hogy ez az a kor, amikor igenis ott kell lenni a gyerekek mellett, ott kellett volna lenni… De Attika rendesen járt iskolába, az elején nem voltak balhéi. Vagy ha igen, nem vettük észre, vagy nem akartuk észrevenni…
(A könyv megrendeléséhez kattintson ide!)
Mi történt?
2012. április 17-én három 19 éves középiskolás fiú fegyver- és pénzszerzési szándékkal bement a soproni Anger-réti lőtérre, ahol lelőtték az ott dolgozó Sz. Sándort, majd az épp betoppanó B. E.-t. A három fiúból kettőt jogerősen a törvényben kiszabható maximális, húszéves fegyházbüntetéssel sújtott a Győri Ítélőtábla.
