Magyarország ezúttal a mosolyversenyben maradt alul. A hazai kereskedők ugyanis a világátlaghoz képest is komor képpel fogadják a betérő vásárlókat. Pedig a mosoly ingyen van...
Vajon melyik boltba kellemesebb betérni? Ahol az eladó unottan megkérdi, hogy mit kérünk, miközben látszik rajta, hogy piszkosul megzavartuk rejtvényfejtés vagy mobilozás közben, vagy ahol mosolyogva üdvözölnek, és felajánlják segítségüket a választásban? Ugye nem kérdés?
Nemrég világszerte 53 országban végeztek felmérést, többek között arról, hogy mennyire jellemző az eladókra a mosoly. Nos, a próbavásárlásokon kiderült, hogy mi magyarok ebben is a világátlag alatt teljesítünk. Az élen a lengyelek végeztek, mi holtversenyben Ciprussal a 27. helyre kerültünk.
– Hazánk 2008 óta vesz részt a felmérésben, ám valódi javulást még egyik évben sem sikerült elérnünk – mondta Mózes István, a magyarországi adatokat készítô ClientFirst Consulting Kft. ügyvezetője. – Társaságunk éves szinten több mint 15 ezer próbavásárlást végez országszerte.
Azt tapasztaljuk, hogy a nemzetközi hálózatoknál már elindult egy kedvező folyamat, és talán egyre több cégvezető törekszik arra, hogy eladóik mosollyal és néhány kedves szóval fogadják a betérő érdeklődőt. Egy-egy üzlet ajánlási indexe ugyanis nagymértékben attól függ, hogy miként bánnak a vásárlóval. Ez pedig erős összefüggésben van a profittal is – magyarázza Mózes István.
Vajon miért esik nehezükre a kereskedőknek a mosoly? Főleg ha az anyagiak is ezt diktálják. – Több oka is van mindennek – vélekedik Szlobodnyik Csaba klinikai szakpszichológus, aki szerint a mi kultúránkban nem elterjedt a mosolygás, ráadásul az ország általános hangulati állapota sem indokolja a jókedvet. Ez pedig a pult mögött sem változik meg.
– A másik, hogy nálunk az eladók egy része kényszerpályán mozgó munkaerő, aki nem tekinti hivatásának, amit csinál. A legtöbben havi fixért dolgoznak. Ez a pénz ráadásul nem túl sok, sőt érdekeltté sincsenek tévé a forgalom gyarapodásában, így csak ritkán mosolyognak – teszi hozzá a szakember.
