Nem, ez nem egy szerelmespár: anyja és fia – eredetileg a kelet-németországi Halléból. Akik ráadásul húsz év után találtak ismét egymásra.
A ma 45 éves Margret ugyanis 17 évesen terherbe esett: tinédzser kori szerelmének gyümölcse a most 27 esztendős Steve. Amikor megszülte, lemondott róla, hogy mások örökbe fogadhassák. „Olyan boldog vagyok, hogy megtalált!” – mondja ma. Történetüket most írta meg a legnagyobb német bulvárlap, a Bild és a svájci Blick is.
Margret Halléban nőtt fel, vagyis a magát munkás-paraszt államnak tituláló, a szocialista tábort erősítő Német Demokratikus Köztársaságban. Szülei – mindketten orvosok – 1984-ben fiú- és lánytestvérével együtt Nyugatra mentek, akkori kifejezéssel élve disszidáltak: meg sem álltak a svájci-osztrák-német határnál lévő Bodeni-tó partjáig. Margret meg szépen otthon maradt Honecker elvtárs NDK-jában.
– Egyáltalán nem akartam velük menni, mert az anyám folyton megütött – emlékszik vissza 16 éves önmagára a nő, aki 17 esztendősen áldott állapotba került. A gyermek apja, aki szintén csak 18 volt, még a baba megszületése előtt olajra lépett. A leányanya nyilván sokat vívódott, de józanul beláthatta: jobb sorsa lesz a gyereknek, ha más neveli fel. Felajánlotta tehát adoptálásra. – De nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna a gyerekemre – vallja be Margret.
Aztán Kelet-Európában végleg befuccsolt a szocialista kísérlet, a kommunista diktatúrák megbuktak, a Szovjetunió összeomlott. Az NDK fél évszázados története is véget ért: egyesült a két Németország. 2007-ben Margret már a délnyugati tartományban, Baden-Württembergben élt, Singenben dolgozott egy divatüzletben. Volt már egy másik fia is. Steve-ről, aki szász szülőföldjén nőtt föl, semmit sem tudott, mígnem egy SMS-t kapott a bátyjától: „Holnap érkezem hozzád a fiaddal!”
A nő szülei, akik a lányukkal alig tartották a kapcsolatot, véletlenül, ismerősök útján tudták kinyomozni, hol él az unokájuk, és levelet írtak neki. A német törvények értelmében egyébként csak az adoptált gyerekeknek van joguk arra, hogy az illetékes hivataltól megtudják vér szerinti szüleik kilétét.
Amikor anya és fia először meglátták egymást, a megilletődöttségtől nem nagyon tudtak szóhoz jutni: – Ott állt ez a szép, megtermett fiatalember előttem, és azonnal melegség öntötte el a szívemet – emlékezett vissza Margret. Steve pedig, aki akkoriban zenei tanulmányait folytatta, azt gondolta: lehetetlen, hogy ez az ő anyja legyen: – Úgy nézett ki, mint egy fiatal modell! – mondta a fiatalember, aki 6 éves korától tudta, hogy örökbefogadott gyerek.
Ma a svájci Zürichben élnek, és közösen visznek egy butikot, amelyben Margret saját tervezésű ruháit kínálják. A nő azt mondja: talán még jobb is így, hogy más nevelte fel a fiát. Különben ma nem volna az, aki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.