Két évtized után találta meg egy fiatalember az édesanyját, aki még az NDK-ban adta őt örökbe. Nincs köztük húsz év sem, le is esett az álla, amikor modellkinézetű anyukáját meglátta.
Nem, ez nem egy szerelmespár: anyja és fia – eredetileg a kelet-németországi Halléból. Akik ráadásul húsz év után találtak ismét egymásra.
A ma 45 éves Margret ugyanis 17 évesen terherbe esett: tinédzser kori szerelmének gyümölcse a most 27 esztendős Steve. Amikor megszülte, lemondott róla, hogy mások örökbe fogadhassák. „Olyan boldog vagyok, hogy megtalált!” – mondja ma. Történetüket most írta meg a legnagyobb német bulvárlap, a Bild és a svájci Blick is.
Margret Halléban nőtt fel, vagyis a magát munkás-paraszt államnak tituláló, a szocialista tábort erősítő Német Demokratikus Köztársaságban. Szülei – mindketten orvosok – 1984-ben fiú- és lánytestvérével együtt Nyugatra mentek, akkori kifejezéssel élve disszidáltak: meg sem álltak a svájci-osztrák-német határnál lévő Bodeni-tó partjáig. Margret meg szépen otthon maradt Honecker elvtárs NDK-jában.
– Egyáltalán nem akartam velük menni, mert az anyám folyton megütött – emlékszik vissza 16 éves önmagára a nő, aki 17 esztendősen áldott állapotba került. A gyermek apja, aki szintén csak 18 volt, még a baba megszületése előtt olajra lépett. A leányanya nyilván sokat vívódott, de józanul beláthatta: jobb sorsa lesz a gyereknek, ha más neveli fel. Felajánlotta tehát adoptálásra. – De nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna a gyerekemre – vallja be Margret.
Aztán Kelet-Európában végleg befuccsolt a szocialista kísérlet, a kommunista diktatúrák megbuktak, a Szovjetunió összeomlott. Az NDK fél évszázados története is véget ért: egyesült a két Németország. 2007-ben Margret már a délnyugati tartományban, Baden-Württembergben élt, Singenben dolgozott egy divatüzletben. Volt már egy másik fia is. Steve-ről, aki szász szülőföldjén nőtt föl, semmit sem tudott, mígnem egy SMS-t kapott a bátyjától: „Holnap érkezem hozzád a fiaddal!”
A nő szülei, akik a lányukkal alig tartották a kapcsolatot, véletlenül, ismerősök útján tudták kinyomozni, hol él az unokájuk, és levelet írtak neki. A német törvények értelmében egyébként csak az adoptált gyerekeknek van joguk arra, hogy az illetékes hivataltól megtudják vér szerinti szüleik kilétét.
Amikor anya és fia először meglátták egymást, a megilletődöttségtől nem nagyon tudtak szóhoz jutni: – Ott állt ez a szép, megtermett fiatalember előttem, és azonnal melegség öntötte el a szívemet – emlékezett vissza Margret. Steve pedig, aki akkoriban zenei tanulmányait folytatta, azt gondolta: lehetetlen, hogy ez az ő anyja legyen: – Úgy nézett ki, mint egy fiatal modell! – mondta a fiatalember, aki 6 éves korától tudta, hogy örökbefogadott gyerek.
Ma a svájci Zürichben élnek, és közösen visznek egy butikot, amelyben Margret saját tervezésű ruháit kínálják. A nő azt mondja: talán még jobb is így, hogy más nevelte fel a fiát. Különben ma nem volna az, aki.
