Nemhogy autót vezetni, még biciklizni sem volt ideje megtanulni, annyit dolgozott, s dolgozik ma is Szemenyei Sándorné Ilonka néni. Ettől függetlenül persze majd’ kiugrik a bőréből, hogy a Bors játékán egy Mitsubishi ASX-szel lett gazdagabb.
Felpezsdült az élet az aprócska nógrádi településen, Bánkon. Azt rebesgetik az alig hatszázötven lelket számláló községben, hogy egy helybélinél talált gazdára a Bors játékának fődíja, egy Mitsubishi ASX.
– Az ismerősöm hallotta a boltban, hogy egy bánki néni nyerte a Bors játékának fődíját. Nagyon boldoggá tenne, ha igaz lenne a szóbeszéd, mert akkor egy olyan közvetlen, jó humorú és jó szándékú emberhez került a csodamasina, akit az egész település ismer, kedvel – mondja Hugyeczné Zsuzsa.
– Én a férjemtől tudok a nyertesről, akinek a postán mesélték – veszi át a szót az asszony barátnője. Hozzá egy közös ismerősük csatlakozik: – Én is hallottam, hogy Ilonka néni a szerencsés, de nehéz elhinni. Errefelé nem nagyon szoktak nyerni az emberek, pláne ilyesmit – magyarázza egy harmadik hölgy.
A hatszázötven lelkes Bánkon hamar híre ment, hogy egy falubelijük nyerte a Bors fődíját. Mindenki erről beszélt
Pedig a hír igaz: a Bors játékának fődíja Szemenyei Sándorné Ilonka nénié, aki nem Fortunának, hanem a jóistennek köszöni mérhetetlen szerencséjét:
– Nem vagyok templomba járó ember, de azt mondja az Úr, hogy aki egy árvát befogad, az őt fogadja be. Márpedig mi annak idején nem egy, de két árvát is befogadtunk. A saját lányunkkal együtt mindhármukat felneveltem, férjhez adtam. Nyolcvanéves vagyok, az egész életemet végigdolgoztam szakácsnőként. A favágást is beleértve ma is mindent én végzek a ház körül, ahol húsz éve, a férjem halála óta egyedül élek. Sose nyertem még semmit, de ennek az autónak nagyon örülök. Szerencsére van a családban, akinek van jogosítványa, így nem áll majd az udvaromon – árulja el csillogó szemmel Ilonka néni.
A mai napig Ilonka néni aprítja magának a tüzelőt a kertben
– Minden reggel hatkor kelek, megyek a boltba ennivalóért és a Borsért. Nagyon szeretem ezt az újságot, van, hogy kétszer is elolvasok egy számot. Azon a napon is így történt, feltéptem a matricát, s meglepődve láttam a három egyforma jelet. Alig vártam, hogy kilenc óra legyen, s egyből hívtam a játékirodát beolvasni a matrica azonosító számát. Azt hittem, ágymelegítőt nyertem, engem már az is boldoggá tett volna, erre azt mondják, gratulálnak az autóhoz, enyém a fődíj. Szóhoz sem jutottam, az ájulás kerülgetett. Átsiettem a nővéremhez, két éjszakát is nála töltöttem. Nem könnyű egy ilyen nagy szerencse hírét feldolgozni – meséli még most is kissé remegő hangon, ám a boldogságtól sugárzó arccal.
– Nem vertem nagydobra a hírt, mégis hamar elterjedt. Valószínűleg a posta miatt. A nyertes oldalt ugyanis ajánlva kellett feladnom a Borsnak – magyarázza az autóátadás napját váró olvasónk.
