Borzasztó választás elé állított az élet egy hétgyermekes amerikai családapát: el kellett döntenie, kit ment ki a házukban pusztító lángokból. Végül is két kislánya, a kilencéves Shaca és az ötéves Electra menekült meg. A többiek odavesztek.
Nem kíméli az élet a minnesotai 60 éves Troy Lewist. Csak néhány hónapja, hogy elvesztette feleségét, múlt pénteken hajnalban pedig hét gyereke közül egyszerre ötöt. Amikor fél öt tájban családi otthonukban lángok csaptak fel, az apa csak kettőt tudott kimenteni a tűzből. A többiek, akik közül a legidősebb nyolc éves volt, a legfiatalabb pedig 19 hónapos, a tűzben lelték halálukat.
– Mindegyiket meg akartam menteni. Mindegyiket – hajtogatta sírva kórházi ágyán a Minneapolis Star Tribune riporterének az érthetően sokkos állapotban lévő férfi. A család egy háromszintes ház felső két emeletén lakott, és amikor őt felébresztette a tűz, kiugrott a szobája ablakán. Bár megütötte magát, sérülésével mit sem törődve rohant vissza a házba megmenteni a gyerekeit, akik valamennyien a másodikon laktak. Először a kilenc éves Shacát ragadta meg, aki már levegőért kapkodott. Aztán a nyolcéves fiáért, Christopherért ment vissza, de ő már halott volt.
– Láttam elégni a gyerekemet – emlékezett vissza a borzalomra Lewis, aki próbálta megtalálni a lángok között ötéves kislányát, Fannie-t és három éves fiát, Troyt: ők Christopherrel osztoztak egy szobán. – De döntenem kellett: a halott gyerekeimmel törődök, vagy azzal, aki talán még él – idézte fel a helyzetet. Miután kimentette Electrát is, ment volna vissza a házba, de már nem jutott be a lángoktól és a füsttől.
A tűzoltóság egyelőre még kutatja a tűz okát. Egy hősugárzót mindenesetre találtak az emeleten, de nem tudni, hogy ez működött-e. A 102 éves házban volt füst- és szénmonoxid-érzékelő is. A ház főbérlője azt mondta, a család hét-nyolc hónapja költözött be, a gyerekek 31 éves édesanyja novemberben halt meg rákban. – Bár soha ne jöttünk volna ide! Hét gyerekem volt, most van kettő. Értük, miattuk kell most erősnek lennem – így a családapa.
Az egyik szomszéd azt mesélte, hogy a gyerekek sikoltozására ébredt, de az aztán egyszer csak abbamaradt. Később látta, amint a tűzoltók a kicsik maradványait kihozzák a házból. – A vőlegényemmel épp előző este kínáltuk meg a gyerekeket üdítővel, megöleltük, megpusziltuk őket, hogy majd reggel találkozunk – emlékezett vissza.
A földszintet bérlő család a sors kegyeltjének érezheti magát: az apa felébredt a füstszagra, és még időben kimenekítette a szeretteit.
