Mindenfajta kényelem nélkül, egy esőerdőben él az az amerikai férfi, aki korábban nehézgépkezelő volt. Nem fél a hidegtől és az éhségtől, ha kell, akár dögevésre is ráveszi magát.
Sokan álmodozunk arról, hogy a modern világból menekülve, a természetben éljük le az életünket, de alig vannak olyanok, akik elég merészek hozzá és meg is teszik. A civilizációt elhagyó Mick Dodge az egyikük, aki az észak-amerikai Hoh folyónál, az Olympic-hegység vidékén éli mindennapjait már 25 esztendeje. Hogy mi adta meg a független, gyermektelen férfi számára a végső lökést?
– Súlyos lábfájdalmaim voltak és kalapácsujjaim, nem tudtam futni, sem gyalogolni. Ahogy ösztönösen a saját utamat jártam, kiléptem a modern világ elszigeteltségéből és a természetben találtam magam. Nemcsak a lábaim gyógyultak meg, de a hát- és nyakfájdalmaim és a szívpanaszaim nagy része is megszűnt.
Úgy táncoltam, ahogy a tűz, úgy futottam, mint a szél, keményedtem, mint a kő és áramoltam, mint a víz, pusztán azáltal, hogy mezítelen lábammal megérintettem a földet – árulta el csodálatos gyógyulásának történetét Mick, aki egyáltalán semmit sem hiányol a civilizált életből, az étkezést pedig mindig megoldja valahogy.
Bármit megeszik, ha éhes
– Megtanultam, hogyan váljak dögevővé és engedtem, hogy az éhségem által vezérelve mindenféle ennivalót felfedezzek. Például rábukkanok egy jávorszarvasra, amit egy puma ölt meg. Ilyenkor az egész erdő odasereglik enni, így hát én is – tette hozzá a különc gondolkodású ember, akiről a National Geographic forgat lebilincselően érdekes sorozatot.
