A Pompeji majdnem összes jelenetét láttuk

A Vezúv kitörésével megsemmisült ókori városról, Pompejiről szinte mindenki hallott. Az ötlet, hogy egy látványos történelmi filmet készítsenek a tragédiáról, már elég régen felmerült Hollywoodban. A készítők hat évet töltöttek a katasztrófa részleteinek feltárásával, ami azért meglepő, mert a filmben alig észrevehető. Persze nem is várhatunk el dokumentumszerű művet, de azért a gátlástalan lenyúlásoktól igazán eltekinthettek volna a forgatókönyv­írók.

A Gladiátorból például cirka negyedórát másoltak ki az alkotók, csak a zseniális Russel Crowe helyett ezúttal a Trónok Harca ifjú színésze, Kit Harrington kergetőzik az arénában ellenfeleivel. A fiatal színésznek, azon kívül, hogy jól kell kinéznie, más feladata nem is nagyon volt, ezt pedig még meg tudta oldani. Ugyanez igaz a főhős szerelmére, Emily Browningra is. A gonosz szenátor szerepét vállaló Kiefer Sutherland pedig a tőle megszokott színvonalon hozza a korrupt és hatalommániás karaktert. De vettek még ki jeleneteket a Titanicból, a 300-ból és a Gyűrűk Urából is.

A rendező, Paul W. S. Anderson – aki leginkább arról ismert, hogy Milla Jovovich férje – eddig rosszabbnál rosszabb filmeket forgatott. Az ő nevéhez fűződik a Kaptár-sorozat, az Alien vs. Predator, a legutóbbi Három testőr, és még lehetne sorolni a bugyuta látványmozikat. Szerencsére a Pompejinél volt akkora költségvetés, hogy kicsit megfogják a kezét.

A film egészen a lényegi történésig, azaz Vezúv kitöréséig felejthető. Utána viszont elképesztő erővel robban – mint maga a vulkán. A 3D használata ritkán olyan látványos, mint itt. Moziban nem sokszor lehet látni ilyen döbbenetes várospusztulást, és az is az alkotók javára írható, hogy egy kicsit mertek szembemenni a hollywoodi dogmákkal.

Ajánljuk

A Pompeji nem kiváló film, de nem is akar az lenni. Ha túltesszük magunkat a másoláson és az „ezt már láttam valahol” érzésen, akkor látványos popcornmozit – és nem kevés lávát – kapunk. Ennél nem is kell több egy hűvös februári estén.