Hoppá: itt a bűnözésmentes falu

Drávagárdony egyutcás zsákfalu, néhány házzal, egy kőhajításra a horvát határtól. Még a rádió is horvátul szól. A százhatvan lelkes falucska sok mindenről nem híres, arról viszont mindenképpen, hogy a 92 százalékos munkanélküliség ellenére sincs bűnözés. A polgármester már vár minket. A falutáblát elhagyva, másfél perc múlva már össze is futunk.

Ritkán jár erre idegen

A rendőrségi statisztikák szerint még szabálysértés sem volt a falunkban, nemhogy betörés, lopás – fogad minket Kovács István polgármester, aki szabadkozik az öltözéke miatt (mackóalsó), de megnyugtatjuk: láttunk mi már öltönyös városvezetőt bilincsben elvezetni…

Eközben sorban bukkannak elő házaikból a helyiek. Itt már az is eseménynek számít, ha egy idegen autó erre téved, hát még ha kiderül, újságírók jöttek Budapestről. Mi lennénk azok.

Nyitott kapus házak

A falu amúgy tipikus, takaros templom, felújított művelődési ház, de a bolt zárva van és kocsmát sem találtunk. Nem mellékesen az ország legbiztonságosabb falujában már 350 ezer forintért is vehetünk házat.

– Negyven éve lakom itt, pár éve volt egy lopás, de ezenkívül nem emlékszem bűncselekményre – mondja Horváth Sándorné, aki a tyúkjait is az udvaron meri hagyni éjszakára. A legtöbb háznál kerítés sincs.

– Csak a kaput hagytuk meg a postaládának – mutatja Borosné Varga Éva, miközben tyúkjai szabadon kapirgálnak az udvaron. A faluban járva feltűnő, hogy az emberek a biciklit is bárhová letámaszthatják, nem tűnik el, de a kapukat vagy az autót is nyitva lehet hagyni. 

– Egyszer négy hónapra hagytam itt a házat, sértetlen maradt – mondja András József. Csak közmunka van.

A szemben lakó Julika néni portája előtt szintén nincs kerítés, a tűzifáját mégis nyugodtan az udvaron hagyhatja őrizetlenül, hiszen – a helyiek szavaival élve – Drávagárdonyban „még egy szál fát sem lopnak”.

– A közmunka az egyetlen lehetőség dolgozni: tavasztól újraindul, már nagyon várjuk – számol be a falu helyzetéről már a művelődési házban a polgármester. Próbálunk magyarázatot találni a „bűntelenségre”, de neki ez természetes.

– Látták biztosan, hogyha idegen jön a faluba, az rögtön feltűnik. Itt mindenki ismer mindenkit: egymástól pedig csak nem lopunk. A helyi körzeti megbízott is gyakran jár erre, ez is segít – magyarázza Kovács István.

A polgármester úgy emlékszik, utoljára négy éve volt lopás: egy idegen surrant be Margit néni házába.

– A hízó árát vitte el. Azóta sem emésztette meg a falu… 

A szociológus: példa nélküli

Gazsó Ferenc szociológus szerint Drávagárdony példája szinte egyedülálló.

– Manapság ez már leginkább csak a jóléti társadalmakra lehet jellemző, például Svájcra vagy Svédországra – magyarázza a szakember, aki hozzáteszi: ez a fajta normakövetés leginkább a közösségi társadalmakra volt jellemző. – A szóban forgó esetben feltehetően generációk óta létező értékkövető magatartás jellemző a közösségen belül, amit az elzártság miatt nem ér olyan külső hatás, ami felülírhatná.