Reménykedve tekinthetnek a svéd orvosokra azok a nők, akik daganat, betegség vagy születési rendellenesség miatt anyaméh nélkül élnek. A szakemberek azon fáradoznak, hogy ők is átélhessék a várandósság és a szülés élményét, szó szerint bensőséges kapcsolatot ápolva a saját magzatukkal.
Mats Brännström, a projekt vezetője és munkatársai 1999 óta foglalkoznak a probléma megoldásával, s hamarosan célegyenesbe érhetnek. A szakemberek 2012 őszén ültették be kilenc páciensükbe azok hölgyrokonainak méhét. A korábban kinyert petesejteket mesterséges úton megtermékenyítették, a lefagyasztott embriókat pedig a tervek szerint néhány hónapon belül beültetik.
Bár az átültetést követő kilökődésveszélyt csökkenti, hogy rokon a donor, a résztvevőknek a komplikációk elkerülése érdekében gyógyszereket kell szedniük. A szakembereknek sikerült olyan medicinát biztosítaniuk, ami a tesztek alapján nem jelent veszélyt a leendő magzatokra. A méhet, amit nem kötöttek rá a petevezetékre, legfeljebb két terhesség után eltávolítják, a kilökődésgátlóknak ugyanis hosszú távon komoly mellékhatásaik lehetnek.
A magyar orvosok úgy vélekednek, számos megoldás van arra, hogy a méh nélkül élő nő anyává váljon, s közülük ez a legkockázatosabb. Dr. Tahy András szülész-nőgyógyász szerint ez az eset is példázza, milyen rohamosan fejlődik az orvostudomány.
– Akinek valamiért kivették a méhét, annak reményt adhat egy ilyen lehetőség. Ugyanakkor ha az én rokonom vagy betegem lenne az illető, nagyon komolyan elgondolkodnék azon, mekkora megterhelést jelent a méhátültetés a szervezetének. Elég csak arra gondolni, hogy a beavatkozáshoz gyengíteni kell az immunrendszert a kilökődésveszély miatt, ami egy kismama számára veszélyforrás lehet. Nem biztos, hogy azért, mert a sebészek képesek egy ilyen bravúrra, valóban szükség is van rá. Én sokkal inkább az elmúlt tíz év méhmegtartó műtétjeinek terén elért sikerekben és előrelépésekben látom a helyes irányt. Ha sikerül még tovább haladni, akkor nem lesz szükség méhátültetésre – vélekedik bizakodóan.
Dr. Kaáli Géza professzor, a Kaáli Intézet alapítója – húsz év alatt százezer embrióbeültetést hajtottak végre – nem érti, miért nem a nőrokonok hordják ki az előre megtermékenyített embriót.
– Egyszerűbb volna, hiszen túl sok szempontnak kell megfelelnie ahhoz, hogy egy nő donor méhvel átélhesse a várandósság és a szülés csodáját. A lombikbébi-eljárással létrehozott embrióknak meg kell tapadniuk az idegen méhben, amit a nő szervezetének nem szabad kilöknie. Az ehhez kapott gyógyszer esetleges mellékhatásaival és magával a kihordással is meg kell birkóznia a kismamának. A kísérleti stádiumban lévő beavatkozásban nem egy anya donorként segítette a családtagját. Elméletileg egy ötven feletti nő méhe is tágulhat annyira, ami a kihordást és a szülést segíti, de a meddőségkezelés területén nincs ilyen tapasztalat. Márpedig ha valahol komplikáció merül fel a folyamatban, sajnos nagy eséllyel az embrióiról, esetleg még a beültetett anyaméhről is kénytelen lemondani a kismama. Több hasonló külföldi próbálkozás történt, ám az áttörés eddig sajnos elmaradt. Ha a mostani beavatkozások sikeresek lesznek, új lehetőség nyílik a kihordás és a szüléssel járó anyai örömök átélésére, de hangsúlyozom, világszinten is csak viszonylag kevés meddő nőnek nyújthat reményt – szögezi le a szakember.
Mit szól az érintett, Vámos Erika?
A TV2 Több, mint TestŐr műsorvezető-szerkesztője korábban már többször nyilatkozott arról, hogy fejletlen a méhe, így letett a gyermekszülésről.
– Örülök a svédországi hírnek, de óvatos és kétkedő vagyok. Várjuk ki a végét! Igaz, ha ott sikerül, az még nem jelent azt, hogy Magyarországon is vállalnak ilyen beavatkozást, pláne a társadalombiztosítás terhére. Arról nem beszélve, vajon akadna-e olyan nőrokonom, aki ideadná nekem a méhét. Merthogy ez sem egyszerű kérdés. Ha nem lennének ilyen komoly akadályok, örömmel igent mondanék egy méhátültetésre, de egyelőre nem tűnik olyan egyenesnek ez az út, s nem szeretném magam azzal hitegetni, lelkileg felkavarni, hogy mégis szülhetek – mondja a csinos tévés.
Magyarok is voltak az amerikai csapatban
Az első élő donoros méhátültetésre 2000-ben került sor Szaúd-Arábiában, ám a kísérletet kudarc követte: vérrög keletkezett, ezért el kellett távolítani a méhet. Tizenegy évvel később Törökországban az anyaméh nélkül született 23 éves Derya Sert kapta meg egy halott nő méhét. Bár sikerült teherbe esnie, alig két hónap múlva magzatának megállt a szíve.
2011-ben New Yorkban próbálkoztak méhátültetéssel, a projekt orvoscsapatát többek között dr. Ungár László professzor és dr. Pálfalvi László főorvos is erősítette. Tegnap egyiküket sem sikerült elérnünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.