Orlando Bloom menti meg a Hobbitot az unalomtól

A Karib-tenger kalózainak harmadik része, vagyis 2007 óta alig láthatta a néző értékelhető műben Orlando Bloomot. Az első Gyűrűk ura trilógiával befutó, 36 éves angol színész a két világsiker után hiába próbálkozott más filmekkel, szinte semmi nem jött össze neki.

A legnagyobb dobásnak még a rendkívül pocsék és anyagilag is megbukó Három testőr-remake tekinthető, így nem csoda, hogy gondolkodás nélkül mondott igent Peter Jackson hívására. A rendező a semmibôl hozta vissza az előző filmekben a rajongók kedvencévé váló tünde harcos, Legolas karakterét.

Az ifjú tünde ugyanis elvileg nem szerepelne a történetben, de miután az eredeti könyv középső része – amelyből a mostani filmet, a Smaug pusztaságát forgatták – meglehetősen híján van akcióknak, muszáj volt valakivel felpörgetni az eseményeket. És ez sikerült is. A Hobbit második részének legjobb jelenetei mind a tündék és orkok összecsapásaihoz köthetők – a Lostból megismert Evangeline Lilly kiváló Tauriel, a tünde kapitány szerepében –, míg a főszereplő törpök valójában feleslegesen téblábolnak két órán keresztül. Az ő szerepük csak a film utolsó harmadában válik érdekessé, amikor a címadó sárkány, Smaug is színre lép.

Ahogy azt már a Gyűrűk uránál megszokhattuk, az egyik legjobb alakítást ezúttal is egy számítógéppel rajzolt karakter hozza. A sárkányt remekül eltalálták az alkotók, valóban félelmet keltő lény, amely szó szerint lejátssza az élő szereplőket a vászonról.

Habár sokak számára meglepő lehet a befejezés – illetve különösen annak hiánya –, nem árt tudni, hogy jövőre jön a Hobbit történetének harmadik felvonása, amelyben minden szálat elvarrnak majd a készítők. Csak győzzük kivárni.