Február óta eltűnt lánya után sír János

Szüntelen várja haza lányát Juhász János. A 25 éves Anna múlt szeptemberben tűnt el barátjával, Péterrel együtt. A fiatalok hátrahagyták imádott kutyájukat és egy háromoldalas búcsúlevelet, amelyben közölték: közös öngyilkosságot követnek el, és Anna mindenét az apjára hagyja.

Később azonban kiderült, hogy a fiatalok élnek, és – vélhetően – egy uzsorakamatra felvett, több tíz millió forintos kölcsön miatt szöktek külföldre. Pétert egy német vonaton megtalálták. Anna később jelentkezett apjánál, és zokogva kért segítséget tőle. Azt mondta: nagy bajban van, menekülnie kell, pénzre van szüksége. János azonnal segítséget küldött neki, de Annát azóta sem látta. 

– Már közel egy éve nem kapok hírt felőle – temeti kezét az arcába János. – Amikor életjelet kaptam felőle, óriási kő esett le a szívemről, hogy ép és egészséges. Reméltem, hogy visszakapom őt. Pénzt, vonatjegyet is küldtem, hiába. Idén februárban még kaptam tőle egy képeslapot, de azóta se kép, se hang. A legrosszabbtól tartok.

Köztünk mindig szoros volt a kapcsolat, imádtam a kislányom, és tudom, ő is szeret, ezért biztos vagyok benne, hogy jelentkezne, ha tehetné. Se éjjelem, se nappalom. Ki sem merem mondani, de félek, hogy az én Annám már nincs életben – zokog a férfi. Hozzáteszi: egyszer egy olasz számról hívták. Amikor visszahívta a telefonálót, az németül beszélt, és ahogy Anna felől érdeklődött, lecsapta a kagylót.

– Senkinek nem kívánom ezt a borzalmas érzést. A karácsony számomra szörnyű lesz a lányom nélkül. Tehetetlen vagyok. Ha az én Annám olvassa ezeket a sorokat, üzenem neki: bármekkora bajban is van, én segítek neki. Csak jöjjön haza, vagy adjon legalább életjelet! Szeretlek, Anna! – üzeni a kétségbeesett édesapa.