Szerencsétlen véletlenek egész sorozata vezetett Erzsébet királyné meggyilkolásához. Ráadásul Sissi évekkel korábban látnoki versében szinte megjövendölte, hogy Svájcból királygyilkos érkezhet. Számos érdekességet tartogat nyomozásunk e 115 évvel ezelőtti tragikus esemény kapcsán.
Erzsébet királyné gyilkosának fejét halála után különválasztották a testétől, és csak bő száz évvel a szörnyű tett után helyezték végső nyugalomra. De nem ez az egyetlen különös szál ebben az ügyben. Ma már tudjuk: szerencsétlen véletlenek egész sorozata vezetett Sissi meggyilkolásához. Annyi bizonyos, hogy 1898. szeptember 10-én Genfben a sétahajókázásra igyekvő királynét halálos szúrás érte a szállodája előtt. Ekkor még senki sem tudta, hogy a gyilkos a döfést eredetileg nem is a monarchia első asszonyának szánta.
Gyűlölte az arisztokráciát
A sanyarú sorsú olasz, Luigi Lucheni számára mindegy volt, kit öl a meg, csak az uralkodó osztály valamely tagja legyen. Mély gyűlölet élt benne az arisztokrácia iránt. Azért, mert egy olasz munkásnô törvénytelen gyermekeként árvaházban kellett felnőnie; azért, mert egész életében nyomorogni kényszerült és alkalmi munkákból tengődött – a budai Várban is dolgozott építőmunkásként –; s azért, mert a saját életével kapcsolatos álmaiból semmit sem sikerült megvalósítania. Az anarchista mozgalmak felé forduló férfi Svájcban telepedett le, és mivel elutazni sem volt pénze, elhatározta: azzal az arisztokratával végez, aki először Genf közelébe érkezik.
Kapóra jött tehát neki, hogy az orléans-i herceg a városba készülődik. Ám a herceg ezt az utat lemondta. Végzetére eljött azonban Erzsébet, méghozzá inkognitóban. Máig nem tisztázott, ki szivárogtatta ki a hírt, mindenesetre az egyik helyi lap tudatta olvasóival a királyné érkeztét, s gyilkos a megkezdte a közvetlen előkészületeket.
Lucheni biztosra akart menni. Egy anatómiai könyvben gondosan tanulmányozta az emberi testet, hogy a döntő pillanatban tűpontos helyre döfhessen. Nem elégedett meg egy egyszerű késsel – olyan eszközt választott, amely akkor is végzetes roncsolást eredményez, ha netán néhány centivel elvéti a célt: egy reszelőt köszörült pengeélesre. A gyilkosság napján az olasz a Beau Rivage Hotel elé sétált, és a gyilkos eszközt a kabátja ujjába rejtve várt.
Csak távol lenni Bécstől!
Amikor Sissi Genfbe érkezett, volt mit elfelednie. Szinte menekült a bécsi udvarból. Fiatalasszony korában Ferenc József édesanyja teremtett számára jéghideg légkört, megfosztva őt gyermekeinek nevelésétől is, a trónörökös Rudolf főherceg 1889-es öngyilkossága után pedig férjével, a császárral is végzetesen megromlott a kapcsolata.
A királyné fia haláláért a bécsi udvar kevélységét és önmaga gyengeségét egyaránt okolta – először fájdalmában teljesen magába zárkózott, később pedig az utazásban keresett menedéket. Korfu, Bad Ischl, Gödöllő voltak főbb állomásai és ugyanez a szándék – hogy minél távolabb legyen Bécstől – vezette Genfbe is. S ez lett a végzete.
Amikor az évtizedek során barátnőjévé lett Ferenczi Idával kilépett a hotel kapuján, az ekkor hatvanegy esztendős, és magyarul egészen kiválóan beszélő királyné úgy gondolta, a kellemes sétahajókázás néhány órára feledtetheti lelki vívódásait. Ezekben a percekben aligha jutott eszébe az a vers, amit néhány évvel ezelőtt vetett papírra, és amely Tandori Dezső fordításában így szól: „Svájc! Pompázó hegygerincek / Órák, pontos armada! / Csak ne fenyegetne minket / Királygyilkos fajzata.”
A végzetes szúrás
Lucheni reggel óta várakozott a hotel előtt. Megvárta, amíg a királyné és udvarhölgye elsétálnak mellette, majd hozzájuk rohant, eléjük lépett, és amikor a napernyő alá pillantva megbizonyosodott róla, hogy a sétáló hölgyek egyike Erzsébet, döfött, majd elrohant. Sissi elesett, a járókelők és a rémült Ferenczi Ida segítették fel.
A rettenetesen szoros fűző miatt csak néhány perccel később, már a hajón lett rosszul, egészen addig azt hitte, hogy támadója csupán az óráját akarta ellopni. A vérveszteségtől ekkor összeesett, a kikötőből éppen kifutó hajó visszafordult, Sissi mozdulatlan testét a szállóba vitték, de ott az orvosok már csak a halál beáll-tát tudták megállapítani.
Eközben a menekülni próbáló Luigi Luchenit az utca népe feltartóztatta, majd átadta a rendőrségnek.
A monarchia egésze, de különösen Magyarország gyászba borult, hiszen elveszítette szeretett királynéját. Ma már tudjuk: a gyilkosnak nem a személyével volt baja. Sissi rosszkor volt rossz helyen.
Felakasztotta magát
Luigi Lucheni büszke volt tettére, és azt kívánta, adják át Olaszországnak, ahol halálos ítélet várta volna. Politikai mártírként akart bevonulni a történelembe. De ezt a kívánságát az osztrák igazságszolgáltatás nem teljesítette, életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték.
Tizenkét évvel később felakasztva találták cellájában. Lucheni agyát alapos vizsgálatnak vetették alá, majd fejét a testétől elválasztva formaldehidben tartották. Csak több mint száz év múlva temették el a bécsi köztemetőben.
