Bódvalenkéről beszél a világ. Már a Washington Post is írt a Freskófaluról, ahol a házak oldalát festmények díszítik. A polgármester köszöni az érdeklődést, de inkább munkahelyet szeretne.
Bódvalenke egy 230 lakosú kis falu Magyarország egyik legszegényebb régiójában, a lakosság 90 százaléka roma – írja a Washington Post. Ez az egyik legnagyobb példányszámú napilap az Egyesült Államokban. Mint írják, már 33 ház falát díszítik színes képek Bódvalenkén. Az egyedülálló kezdeményezéstől az idegenforgalom fellendülését várják, illetve azt, hogy kiutat teremt a falusiaknak, akiknek zöme szegénységben él.
A házak falain a cigány folklór, vallási jelenetek, angyalok, mosolygó Jézus Krisztus és népmesék képei láthatók. A Washington Post idézi Pásztor Esztert, a 2009-ben indult projekt kitalálóját és Tóth János polgármestert is, aki viszont nem hisz abban, hogy ez megoldja a falu problémáit.
– Hozzá akartam járulni a cigánysággal kapcsolatos előítéletek lebontásához, szerettem volna bizonyítani, hogy egy kilátástalan helyzetben lévő falu is képes megállni a saját lábán – mondja Eszter, aki egyébként a fővárosban él, és fordítóként dolgozik.
Roma festőket hívtak a faluba. Szabadon eldönthették, mit festenek a kiválasztott lakóházak oldalára. A falu egy csapásra a világon egyedülálló látványosság lett. Az összes nagy hírügynökség és tévécsatorna beszámolt róla, a BBC-től, az al-Dzsazírán át a The New York Timesig.
Ám nem mindenki fogadta lelkesen a kezdeményezést. A jelenlegi polgármestert, Tóth Jánost nem sikerült meggyőzni a freskók pozitív hatásáról. A Washington Postnak azt nyilatkozta: – Valódi munkalehetőségre lenne szükségünk, nem képekre a falakon!
A faluban ugyanis kevesebb mint nyolcezer forint/fő az átlagjövedelem, munkalehetőséget pedig az önkormányzaton kívül csak a Freskófalu Szociális Szövetkezet biztosít. Turistabuszok ugyan érkeznek, de ott aludni nem tudnak. Bevétel így abból származik, ha előre bejelentkeznek ebédre, ilyenkor a helyi asszonyok főznek rájuk. Állami támogatásra pályáztak, eddig eredménytelenül. A helyiek ennek ellenére úgy gondolják, jó irányba változott az életük a freskóktól.
– Nyitottabbak lettünk, örülünk a turistáknak, vállalunk idegenvezetést. Jó a festmények között sétálni mindennap. Van ugyan, amelyiket nem értjük, de az is szép – nevet Rusznyák Renáta. – Nekem azóta van munkám, a Teleházban dolgozom. Szóval jót tett ez az egész a falunak.
