Erzsike a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy gyermekkorában eltűnt a babája. A nyárádi asszony nyugdíjasként gyűjtésbe fogott, már több, mint száz baba sorakozik a polcokon.
Nem mindennapi történet miatt kezdett babákat gyűjteni a Veszprém megyei Nyárádon élő Józsa Sándorné. A nyugdíjas asszony korábban fodrászként dolgozott. Felnevelt két gyermeket, a sors megajándékozta öt unokával is, de lelkében soha nem múlt el az a gyerekkori fájdalom, kedvenc Kati babájának nyoma veszett.
– Amíg aktívan dolgoztam, valahogy nem volt időm ezzel foglalkozni. De ahogy nyugdíjba mentem, elkezdtem keresni-kutatni az üzletekben Kati babám hasonmását – mesél a kezdetekről Erzsébet. – Vettem egyet, majd még egyet, de egyik sem volt pont olyan, mint az én kislánykori kedvencem. Lassan azon kaptam magam, hogy tele a fél szoba babákkal – neveti el magát.
Az asszony néhány évvel ezelőtt annyira megszerette a sok-sok porcelánfejű babát, hogy maga is kitanulta a mesterséget és elkezdett rongyból és kukoricacsuhéból babákat készíteni. Sőt ma már a helyi iskolában szakkörön adja át tudását a gyerekeknek.
– Többféle technika létezik, de én csak textilből dolgozom. Vásárokon, búcsúban 4–5 ezer forintért árulom is őket, akárcsak a csuhébabáimat – mondja Erzsébet, aki büszkén mutatja nagy kedvencét. – Ő Olívia néven volt kitéve a boltban, nagyon megtetszett a feje és a trón is, amiben ül. E mellett a legdrágább babám ez a hosszú hajú kalapos, amit Görögországban vásároltam, nagyjából tízezer forintért.
Erzsébet arra a kérdésünkre, mekkorára szeretné még bővíteni babagyűjteményét, elgondolkozik egy pillanatra: – Az biztos, hogy nincs megállás, ám fogalmam sincs, ha már én nem leszek, az unokáim közül valamelyik megőrzi-e a gyűjteményt, tovább folytatja-e a hagyományt.
