Imádta a holdrakétát, szorgosan gyűjtögetett a kutyás perselyben, száguldozott a játék motorjával, a faros Ikarust pedig madzagon húzta annak idején maga után. A negyvenes évei közepén járó Retró Laci mára több száz darabból álló lemezjátékparkkal büszkélkedhet.
A hetvenes években voltam gyerek – kezd bele a történetbe Retró Laci, aki kéri, hogy ne írjuk le rendes nevét (és képbôl is csak gyerekkorit engedett magáról), hiszen őt mindenki így ismeri.
– Térdeltem 630-as Ikaruson, utaztam „faroson”. Soha nem felejtem el, amikor szüleim utóbbit egy közértben hálóba csomagolva megvették nekem. Volt madzagja is, húzhattam magam után. Karácsonyra mindig valamilyen lemezből készült játékot kaptam, hiszen akkoriban ez volt elérhető, talán csak ez a műanyag busz volt a kivétel.
A Magyar Lemezárugyár 1953-tól kezdett játékokat gyártani, amikor a Kohó- és Gépipari Minisztérium úgy döntött, hogy ez a vállalat legyen a magyar játékgyártás központja. Több gyáregységben (győri, jászberényi, budapesti stb.) indult a termelés, cseh és német minták alapján. Ezért látható a játékok alján a Foreign (Idegen) szó. 1993-ban végleg felszámolták a gyárat, befejeződött a játékkészítés is.
Laci a hetvenes években öccsével együtt nagyon sok akkoriban népszerű lemezjátékot kapott, amit később a szülei jóvoltából a padláson bedobozolva talált meg. – 2003-ban leporoltam őket, és harminc év elteltével megint kedvet kaptam gyűjteni, cserélgetni. Több száz darabból áll a kollekció, többségében autókból – mondja a közlekedési területen dolgozó férfi, aki másodállásban buszt is vezet.
– Mivel nekem két lányom született és az öcsémnek sem sikerült fiút összehoznia, a játékokat nem otthon őrzöm, hanem egy vállalat telephelyén. Igazából mindegyiket szeretem, de a szívemhez legközelebb a kutyás persely áll. Ebbe dobáltam mindig a szüleimtől kapott aprót – meséli kissé meghatódva Laci.
