A londoni magyarok között is népszerű az úgynevezett squatting, amely házfoglalást jelent: egy-egy csoport önkényesen elfoglal egy üresen álló épületet, amelyet aztán lakásként használ.
István három évvel ezelőtt érkezett Londonba szerencsét próbálni, hogy aztán a brit squatter hálózat egyik tagja legyen. Ez egyfajta hajléktalansors, ám képviselői büszkék életformájukra.
– Az albérlet nagyon drága Londonban, négyszáz–hatszáz font (144–216 ezer forint) havonta, így egyszerű megoldásnak tűnt, hogy azt csinálom, amit itt sokan mások: beköltözöm egy üres épületbe – mondta a Borsnak a 24 éves fiatalember. István portugál és olasz házfoglaló haverjaival a brit főváros egyik üres klubját foglalta el.
Az épület lepusztult, mégis van egyfajta hangulata, fôként mert új lakói mindent megtettek, hogy viszonylag otthonosan érezzék magukat. A piásüvegek szétdobálva, a cuccaik szerteszét, egyedül a ruhák sorakoznak összehajtogatva a szekrényben.
– Tíz hónapja, az utcán sétálva bukkantam rá erre a helyre. Körbekérdeztem a helyieket, hogy mit tudnak a klubról, azt mondták, hogy évek óta be van zárva. Úgyhogy bemásztam az ablakon, és belülről kinyitottam az ajtót – mondta István, aki az egyik filmes iskolában tanul, és rendezőnek készül.
– Elképesztő volt, amikor kiderült, hogy a klubban működő kamerarendszer van. Használjuk is, így mindent látunk, ami az utcán és a házban történik – vette át a szót barátja, Giovanni, aki az emelet egyik üres helyiségét foglalta el. A klub lakói nem félnek attól, hogy megfagynak a télen, mert van fűtésük és villanyuk is, bár az nem egészen tisztázott, hogy honnan.
– Megoldottuk – közölte röviden István. – Valakinek mindig itthon kell lennie, és vigyáznia a házra, nehogy kitúrjanak minket innen.
Nagy-Britanniában hagyománya van a házfoglalásnak. A törvény egy darabig a házfoglalókat védte, de másfél éve változott a helyzet: most már öt év börtönnel és 5000 font pénzbírsággal büntetik azokat, akik ezt az életformát választják.
