Nagyon fáj, hogy én lőttem le a szerelmemet, de hogy a férfit, aki vele volt, megöltem, az nem érdekel. Ő olyat mondott nekem, ami után nem voltam ura a tetteimnek. – A romonyai kettős gyilkosság életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottja, Bereczki Sándor mondta ezt, amikor elsőfokú ítélete után először a Borsnak nyilatkozott.
Lehetséges-e az, hogy egy sikeres sportlövő véletlenül lô rá többször a barátnőjére, percekkel azután, hogy a nő szeretőjét agyonlőtte? A romonyai kettős gyilkosság elsőfokú ítélete szerint nem.
A pécsi nagyvállalat volt logisztikai igazgatóját, Bereczki Sándort előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölésben találták bűnösnek. A férfi a nem jogerős ítélet szerint legkorábban harminc év múlva szabadulhat. Bereczki Sándor állítja: nem gyilkolni ment a barátnője házához.
Az ítélet szerint előre kitervelt emberölés történt. Fegyverrel és 150 darab lőszerrel ment 2011. augusztus 31-én este a romonyai házhoz, miután meglátta egy cipőboltban a barátnőjét egy másik férfival, akivel össze is vitatkoztak. Ön mégis azt állítja, hogy hirtelen felindulásból ölt?
Ahhoz, hogy ezt megértse, ismernie kell az ügy előzményeit. Ivett gyönyörű, hosszú, fekete hajú, nagyon intelligens nő volt. Ügyvéd. Tudtam, hogy fél, elmondta korábban, hogy zsarolják, mert valakit nem akar bevenni a cégébe. Amikor a cipőboltnál megláttam a másik férfival, én nem tudtam, hogy ki az az ember, hogy viszonyuk van.
Tény: kérdőre vontam a barátnőmet a férfi miatt. Ő azt mondta, a kollégája. Kezem-lábam remegett, amikor eljöttem a bolttól, ahol megláttam őket. De bennem az dolgozott, hogy meg akarom védeni Ivettet. Minden jel: az, hogy tudtam, sosem járt nála alacsonyabb férfival, vagy hogy hiába ígérte aznap, este nem küldött SMS-t, a telefonját kikapcsolta, ahogy viselkedett… Minden arra utalt, hogy bajban van. Azért mentem fegyverrel a házhoz, mert őt akartam megvédeni.
Úgy tudom, hogy a házáig követte a barátnőjét. Látta, hogy Ivett és a barátja két autóval érkezik oda, a férfi pedig az ön helyére parkol be
Igen, láttam. De nem tudtam, hogy a férfi miért van Ivettel. Ő nyugtatott, amikor meglátott és odajött, azt ígérte, mindent megmagyaráz majd, SMS-t küld, de én nem tudtam megnyugodni. Féltettem őt, csak ezért mentem este vissza a házhoz.
Miért nem hívta a rendőrséget?
Mert tudtam, hogy nem lenne megoldás. Azt gondoltam, hogy ott is vannak a zsarolóknak embereik. Csak én tudom megvédeni a barátnőmet. Én egy székely ember vagyok. Nagyon komolyan gondoltam a kapcsolatunkat. Elvittem őt anyumékhoz Erdélybe. Mondta is édesanyám, hogy szép nő, egy szép ragadozó…
A gyilkosság előtt Mallorcán nyaraltak. Ott minden rendben volt még?
Sokszor volt rosszkedvű. Nem akart bulizni. Szívritmuszavara volt, azt mondta, rosszul van. Közben a negyedik nap után sorra jöttek neki az SMS-ek. Reggel, délután, este. Azt kértem, hogy mutassa meg az utolsó kettőt, másként elköltözöm tőle. Ha gyereket szeretnénk, egy kislányt, ahogy mondta nekem, akkor ez a legkevesebb, amit megtehet.
Hiába kértem, nem mutatta meg az üzeneteket, és én tényleg elköltöztem. De ettől még találkoztunk utána. Ő többször is békülni akart, ilyenkor szeretkeztünk is. Igaz, közben egyszer küldött egy olyan e-mailt, hogy fél tőlem, mert azt mondtam neki, hogy le fogom lőni, levadászom. De ez nem volt igaz.
Ezt akkor csak azért csinálta, mert akkor épp távol akart tartani magától. Tudta, hogy korábban volt egy barátnőm, aki bosszúból feljelentett engem, azt hazudta, hogy megfenyegettem. Aztán a tárgyalás napján visszavonta a vallomását.
Mi történt a gyilkosság estéjén?
Odamentem a házhoz. Átugrottam a kerítésen. Beütöttem a bejárati ajtón az ablakot. Benyúltam, kinyitottam az ajtót. A konyhában állt Ivett és a férfi. Ivett kiabált, hogy fegyver van nála. A férfi kezében pohár volt, nézett nagy szemekkel, halál nyugodtnak tűnt. Elkezdett pocskondiázni, hogy „lőni se tudsz, bója leszel a Dunában”.
Én közben azt mondtam Ivettnek, hogy nincs töltve a fegyver, itt a tár a kezemben. Ő megfogta a férfit, behúzta a kamrába. Ott álltam, mint egy idióta. Közben meg elhangzott az a mondat. Azt kiabálta: „az én g...m a tiedet megölte, lányod nem lesz soha tőle”. Ekkor kezdtem el lőni a hang irányába kettőt.
Ivett kinyitotta az ajtót, a férfi még mindig pofázott. Lőttem még… A férfi kiesett. Ivett közben kiment a kertbe. Én utána mentem, sírtam, zokogtam és folyamatosan azt kérdeztem tőle, hogy kit lőttem le. Visszamentem a férfihoz, néztem, ahogy a földön feküdt. Aztán megint Ivetthez. Amikor az utolsó két lövést leadtam, épp jött egy fehér Suzuki dzsip az utcában.
Odanéztem, lábujjhegyre álltam. A fegyverszánon volt az ujjam, közben megcsúsztam az iphone tokomon, akkor sült el a fegyver először. Aztán beakadt a kezem a szán és az elülső billentyű közé, akkor másodszor. Ezek a lövések ölték meg Ivettet. Én nem akartam megölni. Mindent vállalok, amit tettem, de amit nem, azért ne ítéljenek el.
Ha ugyanazt, amit most elmondott, másról olvasná, elhinné?
Nem, azt gondolnám, hogy a gazember így menti a bőrét. És tudja, miért? A média miatt, mert a sajtó úgy tálalja az ügyeket, hogy nem tárja fel azokat a részleteket, amelyek a vádlottak mellett szólnak. A rendőrség meg nem ellenőrzi. Ki sem vittek a helyszínre pótnyomozásra, hogy bebizonyítsam az igazamat.
Igen, tény. Senki nem hisz nekem. Mindenki úgy néz rám, mintha hazudnék. Ez a legborzalmasabb az egészben. Én máig szerelmes vagyok Ivettbe, és iszonyúan fáj, hogy én lőttem le.
Tart magánál fényképet róla?
Nem kértem be róla fotót. De van nálam legalább tizenkettő, ami a helyszíneléskor készült róla. Ahogy ki van terülve, arrébb húzva, vagy csak ott ült a sarokban összecsukott lábbal…
Ki látogatja?
Májusig, az ítélethirdetésig a volt barátnőm, Edit jött rendszeresen. Három hónapja azonban semmit nem tudok róla, csomagot sem küld.
Gyilkosság és ítélet
2011. augusztus 31-én a Baranya megyei Romonyán megölték Sz. Ivettet és a szintén ügyvédként dolgozó barátját, W. Ferencet. Bereczki Sándor korábban több mint egy évig volt a nő élettársa. Az ítélet szerint a házban – rövid szóváltás után - elsőként a férfival, majd a menekülni próbáló nővel végzett.
Utóbbi először a házban sebesült meg a lábán, de a halált okozó lövések már a kertben érték. Bereczki ezután bezárkózott a házba, majd felhívta a rendőrséget, és elmondta, mit tett. Véget akart vetni az életének, de erről az ügyeletes lebeszélte. Végül megadta magát a helyszínre érő akciócsoportnak.
