Kilenc éves volt, amikor mamája síremléke rádőlt a lábára. A szörnyű baleset miatti költségek már akkor megroppantották a családot, de alig, hogy jóra fordultak a dolgok, jött az újabb csapás.
“2008 április 24-e. Amíg élek, nem felejtem el ezt a dátumot – mondja a KaposPontnak Bonivártné Tóth Noémi.
“Ez volt az a nap, amikor édesanyám síremléke rádőlt a lányomra, akinek a combcsontja nyílt töréssel szilánkosra tört. Vivien még csak kilenc éves volt, amikor egy csapásra megváltozott az élete: gyermekből hirtelen felnőtt lett. Súlyos sérülései miatt ugyanis több műtéten is át kellet esnie ahhoz, hogy egyáltalán újra lábra tudjon állni. A törött csontot protézissel pótolták. Egy tolószékhez kötött év után Vivi lassan újra megtanult állni, később járni, majd a segédeszközök is apránként elmaradtak.”
A temetőben történt baleset anyagilag is megroppantotta a családot, családi házukra két jelzáloghitelt is fel kellett venniük, de Vivien újra lábra állt, így végre jóra fordult minden.
Ekkor történt az a dolog, amire a sok szenvedés után már senki sem számított: agydaganatot állapítottak meg nála az orvosok. A kislány ekkor már a nevét is alig tudta leírni, gyakorta kapott infúziót, de a műtétet a magas kockázat miatt sehol sem vállalták.
“A lányomnak élnie kell, nem adhatjuk fel. Keressük a megoldást, amit talán meg is találtunk. Egy ismerősünk révén rábukkantunk egy külföldi készítményre, ami ez első tapasztalatok alapján, úgy tűnik, használ. A legutóbbi orvosi eredmények alapján a daganat növekedése megállt! Ez újra reményt adott, viszont elkeserítő, hogy a gyógyszer háromhavonta több mint félmillió forintba kerül. Ehhez még hozzájön a deutériummentes víz és a speciális diéta költsége. Ez borzasztó teher. Arról nem is beszélve, hogy Vivinek van két öccse is, akiknek az iskoláztatását is meg kell oldanunk. Hála Istennek, vannak jó szándékú emberek, gyűjtést is rendeztek már nekünk, és a Reménysugár Alapítvány is a segítségünkre sietett.” A gyógykezelésre azonban folyamatosan szüksége a lánynak, mert teljesen fel kell épülnie. Hogy meddig bírják? Ez az, amit édesanyja nem tud megmondani.
Fotó: KaposPont
Abba bele sem mer gondolni, mi történik, ha valamelyikőjük lebetegszik. Kérdés tehát, hogy mi lesz a jövőben a kislánnyal. Édesanyja azért bízik benne, hogy továbbra is lesznek, akik segítik őket, és ezúton is köszöni az eddigi anyagi és lelki támogatást.
Aki segíteni akar Viviennek, itt megteheti.
