A franciák besokalltak saját flegma pincéreiktől

E sorok írója rendszeresen megfordul Párizsban, és csak ritkán tapasztalta, hogy a helyi pincérek udvariatlanok, netán bunkók lettek volna. Márpedig a Francia Idegenforgalmi Hivatal illetékesei szerint igen negatív kép alakult ki a francia főváros – állítólagosan – durva stílusú „garconjairól”, és ezen mindenképpen változtatni kívánnak.

Az új szelek szárnyán megszületett egy kis füzetecske, amelyet ezentúl majd a farzsebükben hordhatnak a párizsi felszolgálók, és amelyek az alapvető etiketten túl részletes információkkal szolgálnak azon nációkról, amelyek a legnagyobb számban látogatnak el a fény városába.

Az információs anyagból kiderül például, hogy míg a németek 33, a hollandok 37, a kínaiak 27, addig az e tekintetben listavezető brazilok személyenként napi 39,4 eurót költenek el az éttermekben. Így aztán a francia pincérek jól teszik, ha bebiflázzák a portugál obregado (köszönöm) és az adeus (viszlát) szavakat.

A kisokos szerint amíg a németek a rendkívül precíz tájékoztatást és az ételek minél részletesebb leírását tartják igen fontosnak, addig az amerikaiak sokkal lazábbak e téren, és őket mindenképpen a keresztnevükön érdemes szólítani. Az olaszok és a spanyolok pedig elvárják, hogy a pincérek ajánlják számukra a környék nevezetességeit, szórakozóhelyeit, no és szívesen fecsegnek, cseverésznek.

– Én füzetecske nélkül is kedves voltam, bár igaz, néha kiakaszt a bábeli nyelvzavar – mondja a Borsnak Alexander Benhaim, aki egy Louvre-hoz közeli kis utcában teljesít szolgálatot, és úgy emlékszik, évente csak néhány magyar téved be hozzájuk, akik nemigen beszélnek franciául. – Nekik is lehetne egy kis szótárat adni a kezükbe – javasolja az algériai származású fiatalember –, hogy legalább a leggyakoribb ételek nevével tisztában le-gyenek.

Mivel reggeliidőben tértünk be ide, a kávénk mellé gyorsan kértünk is néhány croissant-t, elvégre az magyarul, franciául és a világ csaknem minden nyelvén ugyanazt jelenti.