Két pici gyermek ünnepli ebben a hónapban a születésnapját. Négyévesek lesznek.
Ebben a korban már tisztában vannak a körülöttük pezsgő világgal, vannak kedvenc játékaik, ételeik és családtagjaik is. Mindketten nagyon várják az ajándéközönnel beköszöntő nagy napot, úgy képzelem, a kisfiú és a kislány már tavasszal kitalálta, hogy mit kér.
Persze a kívánságlista akkor még nagyon hosszú volt, traktor, kisautó, tűzoltósisak lebegett a fiúcska szeme előtt, Barbie babát, rózsaszín fodros szoknyát és egy hatalmas játszóházat képzelt magának a kislány. És persze tortát! Mindkettejüknek külön egyet, az egyik autó alakú legyen, a másik királylányos. Azt is csivitelve, egymás szavába vágva hadarták, hogy ovis buli is legyen, jöjjön el minden barátjuk, de a Kovács Lacika ne, mert őt nem szeretik annyira.
Az édesanyjuk azonban azon a kivételes, senki máséhoz sem hasonlító búgó hangján meggyőzte őket, hogy ha mindenki eljön akkor Lacikának is ott kell lennie, mert nem szép dolog haragot tartani.
A két kicsi ezekben a pillanatokban is a meglepetésekre gondol. Szerintem nem tudják, hogy az életük legfontosabb szereplője miért nem lesz, nem lehet már ott a bulin. Az anyukájuk a napokban meghalt. Az apukájukat pedig nagyon ritkán látták élőben, az ő fejükben apu egy dobozba van zárva, és sosem válaszol, ha kérdeznek tőle valamit.
A torta és az ajándékok talán elterelik majd a gyerekek figyelmét. Ha a keresztszülők az RTL-re kapcsolnak, a lurkók az apjuk arcát nézve fújják majd el a négy gyertyát. Anyu pedig figyeli őket egy felhőn ülve. Ez a szülinap még boldog lesz. Aztán ahogy egyre több gyertya kerül a tortára, egyre több kérdésük lesz. Nem lesz fontos, hogy Kovács Lacika eljön-e hanem, hogy anya és apa miért nem ünnepel velük?
