Pszichés zavart okozhat a durva gólyatábori szivatás

Az egyetemi-főiskolai szezon beköszöntött, országszerte indulnak a gólyatábori bulik. A hatalmas partizás mellett azonban az évről évre egyre jobban eldurvuló szívatások és beavatási szertartások várnak a friss főiskolai és egyetemista diákokra. A pszichológus szerint már nemcsak külföldön, hanem nálunk is egyre veszélyesebbek a beavatások.

– A beavatás eredetileg egy vicces, tréfás szertartás, amit arra találtak ki, hogy a diákok megismerjék egymást, közelebb kerüljenek egymáshoz. Az utóbbi években azonban ezek a próbatételek egyre durvábbak, megalázóbbak, és ezzel pont az ellenkezőjét érik el, mint ami az eredeti cél: nem építik, hanem rombolják a kapcsolatokat és a személyiséget – figyelmeztet Csehák Hajnalka pszichológus.

– A feladatok sokszor megalázóak, már-már az emberi méltóságot sértik. Volt egy ilyen páciensem: annyira megviselték a kirótt feladatok, hogy skizofrénia és brutális halálfélelem tört ki rajta. Ennek ellenére megpróbált megbirkózni a feladatokkal, hiszen szeretett volna a közösséghez tartozni, népszerű lenni. A diákokat az kergeti bele a kínos szituációkba, hogy azt akarják, mindenki lássa: vagányak, jó fejek. Ez ­azon­ban nem okos döntés.

Sokkal egészségesebb, ha a diák felvállalja önmagát és a véleményét, és ha úgy érzi, a feladat emberi méltóságában vagy erkölcseiben sérti, inkább tagadja azt meg. Lehet, hogy meglepi a szervezőket, de tisztelni fogják bátorságáért. Próbáljanak közösséget alakítani azokkal, akik szintén berzenkednek a próbáktól, és emeljék fel együtt a szavukat. Barátkozni még lesz idő, nem minden ez a pár nap – biztat Csehák Hajnalka.

– Én nagyon várom a gólyatábort, egyáltalán nem tartok tőle! – örül az indulásnak Bata Dávid, aki a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt. – Felkészültem rá, hogy elég keveset fogok aludni, sokat bulizni, és nem hiszem, hogy olyasmit kérnének tőlem, ami bántó. Már az elején voltak apróbb feladatok, ismerkedés a többiekkel. A beavatást is várom, kíváncsi vagyok rá.