Ismét vizsgálták a nagy bummot

– Jelenlegi tudásunkat az ősrobbanásról és a világegyetem kialakulásáról csaknem teljes egészében a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás vizsgálataiból szereztük – mondta Eric Linder, a Lawrence Berkeley Nemzetközi Laboratórium fizikusa, aki annak a kutatócsapatnak a tagja, amely újra elkezdte vizsgálni a sugárzást.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás a teljes világegyetemet kitölti, ez adja sugárzási energiája zömét. Az elmélet szerint az ősrobbanás után 370 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok, azaz a fény számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik.

A tudósok a KMH-vizsgálat elemzéseiben újra megállapították, hogy helyesek voltak az eddigi elméletek: az ősrobbanás 13,798 milliárd éve történhetett, ennyi idős a világegyetem.

Mostanra már egyre finomabb műszerek, teleszkópok állnak a tudósok rendelkezésére ahhoz, hogy még pontosabban vizsgálhassák az ősi fizikát, s így talán az univer­zum minden titkát megfejtik egyszer.

Ez a térkép mutatja a legrégebbi fényt az univerzumban. Az ősi fény, azaz a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) akkor jelent meg, amikor a világegyetem 370 ezer éves volt. A térképen a KMH finom eltérései láthatók, a kék a némileg hűvösebb, míg a vörös a kissé melegebb régiókat. A hideg foltok azok a területek, ahol az anyag koncentráltabb volt, és később a gravitáció miatt összeomlott, csillagokat, galaxisokat hozva létre.