Az utóbbi másfél hónapban hét vádlottat ítéltek a bíróságok tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre, rajtuk kívül harmincnál is többen ülnek életük végéig rács mögött. A jogásztársadalmat megosztja a szigorú büntetési forma, egyesek szorgalmazzák, hogy a jogalkotó hagyjon némi „fényt az alagút végén”.
Bándy Kata gyilkosa, Szita Bence gyilkosai és a romagyilkosok – a nyáron összesen hét embert ítéltek a bíróságok tényleges életfogytiglani börtönre. Az átlagember valószínűleg egyik ítélet hallatán sem fakadt sírva, sőt a kegyetlen bűncselekmények kapcsán mindig felerősödnek azok a vélemények, amelyek a halálbüntetés visszaállítását követelik.
A jogászokat azonban megosztja a pillanatnyilag legsúlyosabb büntetés. A Bors ezért két ellentétes véleményen lévő sztárügyvéd érveit hallgatta meg.
Dr. Magyar György szerint számos kockázatot rejt, ha a fogvatartottak perspektíva nélkül élik le hátralévő életüket.
– Az elítélt összeroppanhat, veszélyessé válhat, hiszen semmiféle esély nem kínálkozik számára többé az életben – vélekedik Magyar. – Ilyenkor a rabtársakra és a bv-intézet dolgozóira nézve is kockázatot jelent a reményét veszett rab. Ha azonban csak egy kevéske fényt is lát az alagút végén, rögtön más a helyzet: maradnak célok az életében, s ez a pszichés állapotára is kedvező hatást gyakorol. Külföldön több államban is működő gyakorlat, hogy 15-20 év után egy bíróból, pszichológusból és a pártfogó felügyelőből álló bizottság megvizsgálja a fogvatartottat és azt a kérdéskört, hogy indokolt-e továbbra is az elzárása vagy felmerülhet a feltételes szabadlábra helyezésének lehetősége. De ha megfordítjuk a kérdést: Norvégiában a maximális szabadságvesztés ideje 21 év, ennek lejárta után azonban lehetőség van a büntetés meghosszabbítására. Így például a tömeggyilkos Breivik esetében sem állítható, hogy 21 év múlva automatikusan szabadlábra kerül – tette hozzá Magyar György.
Ellenkező álláspontot képvisel a magyar ügyvédi szakma doyenje, dr. Bárándy György.
– Én a legszigorúbb büntetések híve vagyok, a halálbüntetést is támogatni tudnám – bocsátotta előre Bárándy. – Nézzük csak meg, hogy a halálbüntetés eltörlése óta mennyire elszaporodtak a súlyos bűncselekmények. Nincs visszatartó erő. Aki előre megfontolt szándékkal követ el bűncselekményt, az nyilván azzal is kalkulál, hogy a tette milyen következményekkel járhat. A társadalom tisztességes tagjai és a gyilkosok között harc folyik. A gyilkosokat ki kell vonni a forgalomból. Pillanatnyilag a tényleges életfogytiglani büntetés a legszigorúbb, úgyhogy az eltörlését legfeljebb akkor támogatnám, ha létezne még a szigorúbb ítélet is.
