A magyar István a király udvari festője

Doma-Mikó István még 1980-ban, házassága révén került Japánba. – Pénzem nem volt, elhatároztam, hírnevet szerzek magamnak – mesélte. – Kitaláltam: gömbölyű felületre, tojásra festek. Barlangrajzoktól Picassóig a művészettörténetet örökítettem meg – mesélte a Délmagyarország napilapnak a művész.

– A gyorsfestés lett a következő „dobásom”, magam fejlesztettem ki, legalább 40-féle eszközt használok, például zsilettpengét, tűt, kést és szivacsot, ezekkel 2 perc 40 másodperc alatt elkészítek egy tájképet. Ezt a technikát is oktatom azon a képzőművészeti főiskolán, ahol már húsz éve tanítok – mondta István.

A csendes-óceáni szigetcsoporton fekvő királysággal, Tongával 1989-ben került kapcsolatba. Az uralkodóház egyik tagja megkereste Japánban Doma-Mikót. Elutazott Tongára, és rögtön három portrét készített a két méter magas, közel 200 kilós királyról. IV. Tupou mindegyikre igényt tartott, majd ő nyitotta meg a művész tongai kiállítását. Az azt követő fogadáson pedig felkérte Doma-Mikó Istvánt, legyen az udvari festője.

– Egy évben általában egy hónapot töltök Tongán, kivéve az utóbbi időszakot: már két éve nem voltam. A régi királyi palotában szállásoltak el, és ezt a lakrészt a mai napig fenntartják számomra. 2012-től már VI. Tupou ül a trónon. Szeretnek, megbecsülnek, valószínűleg azért is, mert tudomásom szerint én vagyok a legrégebbi alattvaló az udvarban.