Amíg a Szita Bencével végző Bogdán József életét a rabtársak keserítik, addig a kisfiú sírját megásó Kertész Józsefet a lelkiismerete gyötri.
A Sopronkőhidai börtönben nyilatkozott lapunknak Kertész József. A férfi arra utalt: ha másodfokon is tényleges életfogytiglani büntetést kap, akkor megtalálja a módját, hogy befejezze az életét. Kertészt azonban nem csak a közelgő jogerős ítélet aggasztja, mint mondta: folyamatosan rémálmok gyötrik.
– Továbbra is fenntartom, hogy nem vettem részt a gyilkosságban, Bogdán késsel kényszerített, hogy tartsak velük a sántosi erdőbe – magyarázta Kertész. – Erikáék az erdőbe vittek kocsival, Bogdán egy kést szorított a nyakamhoz, kiszállásra kényszerített és azt mondta: gyerünk öcsém, ásni! Addigra már Bencét összekaszabolták. A kisfiú még két órát élt, és nyöszörgő hangokat adott ki. Erika azt mondta nekem, ne próbáljam meg a rendőrséget értesíteni, mert Bogdán járt a családomnál, tudja, hol laknak.
Tudják, ott a sötét erdőben, abban az állapotban valósággal sokkot kaptam. Láttam Bogdán arcát, belenéztem a szemébe és egy egészen más embert láttam. Szavakkal le sem tudom írni, milyen volt. Azt láttam rajta, hogy amit Bencével tett, azt nem az Erika által felajánlott pénzért csinálta, hanem élvezetből. Akkor Bogdán még 120 kilós volt, egyetlen ásócsapással végezhetett volna Bencével, de ő lassú halált szánt a gyereknek.
Nagyon féltem tőle, ezért tettem meg, amit parancsolt. Azóta a börtönben hetente legalább kétszer azzal az éjszakával álmodom. Folyton Bence hangját hallom és Bogdán arcát látom magam előtt. Ilyenkor verejtékezve riadok fel. Őrjítő ez az érzés. Valószínűleg életem végéig kísérteni fog ez a borzalom - sírta el magát Kertész.
Hajlamos a színészkedésre
A bírósági tárgyaláson elhangzott, hogy a Kertészt vizsgáló pszichológus szerint a férfi hajlamos a teátrális viselkedésre, színészkedésre. Az ítélet kihirdetésekor például látványosan összeesett, és sírást is többször „produkált” meghallgatásaikor.