Az ország arató- és kaszamestere a 77 éves Pilise József. A férfi – ugyanazzal a versenykaszával – már másodszor lett bajnok. Feleségével és két másik segítővel indul a versenyeken. Több mint hatvan éve forgatja a kaszát.
Korát meghazudtoló gyorsasággal, vidáman jön elénk a Zala megyei Andráshidán családi házából a 77 éves Pilise József. Jó kondiban tartja, hogy önellátó gazdálkodást folytat: maga műveli földjét, kertjét. Nem csoda, hogy már másodszor választották meg Magyarország kaszakirályának, hiszen 16 éves kora óta űzi ezt a mesterséget.
– A versenyzést huszonöt éve kezdtem. Már az első göcseji aratóversenyen is indultam – meséli. – Akkor is magam készítettem, s magamnak éleztem a kaszám, csak azzal indulok a versenyen. Szerencsére mindig jó banda állt mögöttem.
Az a bizonyos banda pedig négy tagból áll. Húsz éve élete párja, Katalin a marokszedő. Akkor kerültek össze, amikor mindketten özvegyen maradtak. Gyerekeik, unokáik, dédunokáik vannak mindkettőjüknek, de a család már elköltözött a faluból. Ők itt maradtak egymásnak kettecskén.
– Önellátóak vagyunk, magunknak termelünk mindent. A telket is én kaszálom, nagyjából három óra alatt megvagyok az egésszel. Nekünk ez a versenyre való felkészülés – mosolyog a kaszabajnok. – Bár nem vagyunk már húszévesek, élvezzük a versenyeket, s fontos őrizni a hagyományt is.
Ennek jegyében aztán nagy mesélésbe kezd arról, hogyan folyt egykor az aratás. Jó egészségét szüleinek köszönheti, teszi hozzá, mert amikor az édesanyja rajtakapta, hogy rágyújtott, a cigaretta parázsló végét adta a szájába, apja meg rárivallt: majd akkor dohányozhat, amikor egymaga le tudja kaszálni a tarlót.
– Mire ez sikerült, már nem kellett a bagó – teszi hozzá. Aztán vidámabb témára tér: a kaszálás nem is volt rossz munka, ha azt nézte, hogy a marokszedő lányok ott jártak a nyomában. Meg is mutatja nyomban Katalinnal, hogyan udvarolt nekik. – Boldog lehetek, hogy öregkoromra is ilyen jó marokszedő asszonyom van! – kacsint élete párjára tekintve, akivel másodszor nyertek versenyt.
