Két fiatal felfedezte Kőrösi Csoma Sándor első himalájai lakhelyét. Elhatározták, hogy felújítják a XI. századi királyi palotát.
Irimiás Balázs és Olga a Nyugat-Himalájában, Zanglában meglelte azt a XI. századi palotát, ahol Kőrösi Csoma Sándor a tibeti–angol szótár megírását elkezdte.
– Önkéntesek bevonásával, 2007-ben elhatároztuk, hogy felújítjuk az életveszélyes épületet. Hittünk benne, hogy alapítványon keresztül és mecénások segítségével tervünk végrehajtható. Önkénteseinknek azért, hogy részt vehessenek a munkálatokban, merész kalandokban van részük, de megéri, mert az épületet mára biztonságossá tettük. Most pedig szépítjük a palotaerődöt és a környezetét – mondta el a Borsnak Balázs.
A ladakhi–magyar kalákában gyorsan összebarátkoztak a dolgozók. Kiderült, hogy ez a végtelenül szegény és a civilizáció által elfeledett kis település új iskolára vágyik. Ekkor született meg a következő terv: Magyar Napiskolát építenek a gyerekeknek. Olga nagyon büszke arra, hogy napenergiával fűtött épületet terveztek, hiszen ezen a vidéken télen olyan hideg van, hogy maga Kőrösi Csoma Sándor sem vállalt itt még egy telet.
– Ebbe az apró királyságba rendkívül veszélyes eljutni. Csoda, hogy sehol nem szakadt be alattunk a jég, és mindegyik függőhíd kibírt bennünket, lovainkat és felszereléseinket. Sok önkéntes félúton visszafordult – tette hozzá Olga.
Régészeti szempontból a XI. századi freskó a legjelentősebb felfedezés, amit szintén a magyarok találtak meg. A legnagyobb kihívást pedig a palota hiányzó részeinek rekonstruálása, megépítése jelentette. Mindehhez kézi erőre, alpintechnikára volt szükség.
– A ladakhiak rendkívül derűsek, barátságosak, úgy élünk velük, mint egy nagy-nagy családban. Az itteniek sok régi szokást, hagyományos gazdálkodási módszert, eszközt, népviseletet, sajátos ékszert megőriztek. Számomra a legmulatságosabb az volt, amikor még egy társat kínáltak nekem az asszonyok, mert náluk több férje is lehet egy nőnek – mosolygott Olga. – Nekem persze elég ez az egy.
