Hoppá: nem kellene meghalniuk a Marson

Az utóbbi években számos hír felröppent már arról, hogy a NASA 2030 tájára tervezi időzíteni az első emberes Mars-expedíciót. A nagy vállalkozásnak rengeteg hátulütője van, így például a hosszú utazás, a vörös bolygót érő napkitörések, az életkörülmények megteremtése, valamint a földinél 60 százalékkal kisebb gravitáció.

A legnagyobb fejtörést azonban az okozza, hogy a leszállás után nem lenne elegendő energia az űrhajó ismételt kilövésére, azaz hazaindítására. Így aztán mindeddig úgy gondolták, hogy nincs visszaút a planétáról, vagyis az első marsi telepesek nemcsak élni, kutatni – meghalni is odamennek.

A BBC beszámolója szerint az Imperial College szakemberei egyrészt mesterséges gravitációt hoznának létre, másrészt egy minden eddiginél hatékonyabb hőpajzs védené az odaérkező-ket a káros napsugárzástól, harmadrészt pedig a Marson található jégfoltokból energiát, hajtógázt lennének képesek előállítani. – Három embert képesek lehetünk odaszállítani úgy, hogy miután elvégezték a feladatukat, visszatérjenek – mondta dr. Tim Pike, a tudóscsapat vezetője.

A mostani számítások szerint a legrövidebb lehetséges menetidő kilenc hónap. Miközben a leszállóegység megkezdi a leereszkedést a Marsra, a szállítójármű továbbhalad a maga útján a bolygó körül. Ahogyan az a grafikánkon is látható, a vörös bolygóra leereszkedő kis kapszula később képes lesz onnan felemelkedni, hogy ismét csatlakozzon a hordozó járműre, amely visszahozza majd a legénységet a Földre.

Természetesen mindez egyelőre csak elmélet, és az orvosok változatlanul kutatják: a marsi körülmények között mennyi időt tud úgy eltölteni az ember, hogy – például a csontozatában – ne következzen be visszafordíthatatlan változás. Ki kell dolgozni a vészforgatókönyveket is, nem beszélve az emberi, lelki tényezőkről – amelyek talán nem is modellezhetők.