Rókának becézték a háta mögött Horn Gyulát

A Lándzsa utcai nyomortelepen töltötte gyerekkorát, a Sashalom és Nagyicce között elterülő ipari telkekkel szabdalt, munkásházak egyikében. A Barakknak csúfolt budapesti telep ma már nem létezik. Bútoriparosként és szállítóként dolgozó apját a nyilasok elhurcolták 1944-ben. Alig volt ötödikes, amikor már dolgozott, egykori ismerősei úgy emlékeztek lapunknak, tíz­évesen segédmunkásnak állt egy ipartelepen.

– A nyomorban töltött évek másokat padlóra küldtek volna, ám a korán kommunistává váló Hornt megedzették. A végén miniszterelnök lett, doktor, meg kandidátus – mondta róla párttársa, aki az 56-os forradalom idején találkozott először vele.

– Ritkán és keveset szólt, fanyar volt a humora. A beceneveire már nem emlékszem, pedig, mint mindannyiunknak, több is volt. De arra igen, hogy elképesztően járt az agya. A hamiskás mosolya, meg a jó szervezőkészsége miatt néhányan Rókának hívták a háta mögött. Emlékszem: amikor beszéltem vele, soha nem tudtam, valójában mire is gondol közben – mondta lapunknak a kilencvenes éveiben járó egykori társa.

Horn szűkszavúsága megmutatkozik az 1956-os eseményeknél is. Egyik testvérét, Gézát a forradalom alatt ölték meg, halálának körülményei azóta sem tisztázódtak. Horn 1956 végétől fél éven át karhatalmistának állt. A közbeszéd őket hívta „pufajkásoknak”.

A pufajkás osztagban a rendet védtem – ennyit mondott a német Die Weltnek erről a korszakról. A cikkben német származású munkásgyerekként beszél önmagáról.

A történészeknek kevés támpontot szolgáltató Hornról 2007-ben született az első olyan, tényekkel alátámasztott tanulmány, amely azt állította: a forradalom utáni megtorlásokban szerepet játszó élcsapat, a budapesti Hunyadi Zászlóalj tagja volt. Az nem bizonyítható, hogy akciókban vett volna részt. Az viszont tény, hogy 1957-ben szolgálataiért megkapta a forradalom leveréséért járó legmagasabb állami kitüntetést, a Munkás Paraszt Hatalomért Érdemérmet.