Kollár Lajos hazatért a Kancsendzöngáról, ahol a csúcsról lefelé jövet Erőss Zsolt és Kiss Péter életét vesztette. Kollár egy képet is hozott haza a gyöngyösi fiatalember holttestéről.
– Bizonyos, hogy Peti holttestét fotózták le. Magam azonosítottam, hamarosan találkozom az édesapjával – mondta szomorúan Kollár. Hozzátette: szinte már teljesen világos, mi történt a hegyen.
– Sajnos Zsolt elszámította magát, kevesebb vizet vitt fel, hogy kevesebb terhet kelljen cipelnie – magyarázta. – Peti, aki különösen jó állapotban volt, visszament érte, ami egyszerűen hihetetlen ebben a helyzetben. A fent lévő mászók is döbbenten nézték, hiszen ők is tudják, amit Peti akkor még nem: 8000 méter fölött nincs bajtársiasság.
Ha sikerült volna rádión kapcsolatot teremtenem vele, azt mondom neki, ne menjen vissza. Ha nem fordul meg, valószínűleg eléri a tábort. Az ő vesztét sajnos a bajtársiasság okozta. Bár jó erőben volt, lefelé a fáradtságtól kicsúszott egy rosszul biztosított, jeges rámpán, míg Zsolt végelgyengülésben lekuporodott valahova – vélekedett Kollár.
A férfit ölelésekkel és kézfogással köszöntötte több volt és jelenlegi mászótárs is, azonban már a reptéren feszült légkör alakult ki egy-két ember és Kollár között:
– Ne itt, mindenki előtt, ha kell, beszéljük meg később, vagy levelezzük le – javasolta a férfi. Többen annak tulajdonították a feszültséget, hogy Kollár kijelentette, befejezi a mászást.
– Elfogyott a muníció, egy álom meghalt, nincs kivel mászni, elfogytak a hadra fogható mászók. Akik vannak, nincsenek benne az új vérkeringésben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.