Kisebb tömeg várta a Liszt Ferenc reptéren Kollár Lajost és két társát, akik a Kancsendzöngáról tértek haza. Erőss Zsolt és Kiss Péter nélkül, akik odavesztek. Az expedíció vezetőjével többen is összeszólalkoztak.
Kollár Lajos hazatért a Kancsendzöngáról, ahol a csúcsról lefelé jövet Erőss Zsolt és Kiss Péter életét vesztette. Kollár egy képet is hozott haza a gyöngyösi fiatalember holttestéről.
– Bizonyos, hogy Peti holttestét fotózták le. Magam azonosítottam, hamarosan találkozom az édesapjával – mondta szomorúan Kollár. Hozzátette: szinte már teljesen világos, mi történt a hegyen.
– Sajnos Zsolt elszámította magát, kevesebb vizet vitt fel, hogy kevesebb terhet kelljen cipelnie – magyarázta. – Peti, aki különösen jó állapotban volt, visszament érte, ami egyszerűen hihetetlen ebben a helyzetben. A fent lévő mászók is döbbenten nézték, hiszen ők is tudják, amit Peti akkor még nem: 8000 méter fölött nincs bajtársiasság.
Ha sikerült volna rádión kapcsolatot teremtenem vele, azt mondom neki, ne menjen vissza. Ha nem fordul meg, valószínűleg eléri a tábort. Az ő vesztét sajnos a bajtársiasság okozta. Bár jó erőben volt, lefelé a fáradtságtól kicsúszott egy rosszul biztosított, jeges rámpán, míg Zsolt végelgyengülésben lekuporodott valahova – vélekedett Kollár.
A férfit ölelésekkel és kézfogással köszöntötte több volt és jelenlegi mászótárs is, azonban már a reptéren feszült légkör alakult ki egy-két ember és Kollár között:
– Ne itt, mindenki előtt, ha kell, beszéljük meg később, vagy levelezzük le – javasolta a férfi. Többen annak tulajdonították a feszültséget, hogy Kollár kijelentette, befejezi a mászást.
– Elfogyott a muníció, egy álom meghalt, nincs kivel mászni, elfogytak a hadra fogható mászók. Akik vannak, nincsenek benne az új vérkeringésben.
