Két hetet kell dolgoznia egy rosszul fizetett magyar munkavállalónak, hogy vezérigazgatója egyórányi bérét kitermelje. A román munkásnak harminc napot, a norvégnak viszont csak kettőt kell melóznia.
Óriási különbségek alakultak ki az Európa felénk eső részén fekvő országokban a legjobban és a legrosszabbul keresők között. A brit Economist kutatása szerint Románia a listavezető, mert ott harminc napot kell dolgozni egy minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottnak, hogy vezérigazgatója egyórás bérét megkeresse. Magyarország az ötödik a listán, nálunk két hét alatt termeli meg a minimálbéres a vezér órabérét.
– Ezt a torzulást egyértelműen a multinacionális cégek hazai szerepvállalása okozza – szögezte le a Borsnak Udvardi Attila, a Gazdaságkutató Intézet kutatásvezetője. – Ezek a vállalatok éppen az olcsó munkaerő, vagyis az alacsony bérek miatt ruháznak be nálunk, de vezetői szinten magukkal hozzák saját országuk bérezési szokásait, vagyis az itteni gyakorlatnál magasabb béreket – elemezte a szakértő, aki szerint ez Magyarországon csak azért nem okoz nagyobb bérfeszültséget, mert a munkavállalóknak fogalmuk sincs főnökeik bérezéséről.
– Sokakat nem is érdekel, mondván: örül, hogy van munkája – állítja a szakember, aki szerint éppen ezért a termelésben sem érezhető negatív hatása az alulbérezettségnek. A pszichológus nem ért egyet vele. – Minőségi munkát motiválatlan munkaerő nem végez – hangsúlyozta lapunknak Szlobodnyik Csaba klinikai szakpszichológus.
– Több tényező – a munkahely hangulata vagy elérhetősége – között a fizetéssel kapcsolatos elégedettség egy komoly szorzót jelent ebben a képletben, nagyban meghatározza, hogy az ember szereti-e a munkahelyét, és mennyire hajlandó teljesíteni. De még az énképünknek is nagyon fontos eleme, hogy milyen megbecsülésnek örvend az ember a munkahelyén. Márpedig egy tartósan alacsony bérezés esetén kevesen gondolkoznak azon, hogy mennyire elégedettek a teljesítményükkel a vezetők.
