Szégyelli gyerekkorát a hírhedt magyar bűnöző

1967. december 14-én született Celldömölkön. Anyja neve: P. Terézia. Talán ez a két adat a legbiztosabb Portik Tamás gyerekkorával kapcsolatban.

A férfi, aki a rendőrök szerint legkevesebb hét ember – köztük Prisztás József, Boross Tamás és Seress Zoltán – megölésére adott parancsot, ugyanis mélyen titkolja gyökereit.

Apja elhagyta az anyját. Rendőrséghez közel álló forrásoktól tudjuk, hogy évekig a nővére nevelte, majd gyermekotthonba került.

Az ügy koronatanúja, a kecskeméti maffiaperben tizenkét évre ítélt, majd egészségi állapotára hivatkozva szabadlábra helyezett Radnai László vallomásában egyenesen azt állította, hogy Portik szégyellte a gyerekkorát, ezért nem beszélt róla.

Lapunk a cikksorozat kapcsán tizenhét emberrel vette fel a kapcsolatot, köztük volt és jelenlegi rendőrökkel, jogászokkal.

A beszélgetések során kiderült: Portik Tamás az intézetben töltött évek alatt is kemény dió volt a nevelők számára. Nem tisztelte a szabályokat. Többször megszökött az intézetből, lopási ügyei is voltak. Előfordult, hogy pénzre volt szüksége, és ezért telefonfülkéket tört fel a társaival, akik akkor a családot jelentették a számára.

Mindenáron ki akart tűnni, az volt a legfontosabb a számára, hogy a barátai elfogadják, felnézzenek rá. Már akkor is megvolt az az alaptulajdonsága, hogy akit maga mellett érzett, azért bármilyen helyzetben kiállt, de az ellenségei­vel nem félt felvenni a harcot. Ekkor ismerte meg L. Jánost, Kacsát, aki a mai napig hű barátja.

A vagyon elleni ügyek miatt egyenes út vezetett az intézetből Tökölre, a fiatalkorúak börtönébe. Nem sokkal azután, hogy Portik kikerült a börtönből, megismert egy lányt, K. Erikát, akit feleségül vett. Csak 21 éves, amikor megszületik a kisfia, „Kistamás”, akit önmagáról nevezett el.

Később, bujkálása alatt még négy gyermeke született, de ekkor már arra is figyelt, hogy a gyerekek a vezetéknevét se viseljék.